Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Nt. Hőgye Mihály: "Aki egy falunyi magyart hozott haza Észak-Franciaországból"
magyarul beszélni. A nyelven túl, amennyire lehetett, még magyar történelmet és földrajzot is tanultak. A mindent átfogó központi cél pedig a magyar közösség-tudat kiépítése volt. Elősegítette ezt az, hogy az egész napot a magyar otthonban töltötték — ebédet is ott kaptak és alkalmuk volt együtt játszani is. — A magyar otthon általában havonta egyszer egy kis ünnepség színhelye volt. És csütörtökönként erre is készültek a gyermekek színdarabokkal, versekkel, dalokkal. Az istentiszteleteken kívül ezek a havi kis ünnepségek, szeretetvendégségek kitűnő alkalmul szolgáltak arra, hogy magyar családok találkozzanak egymással és erősödjék közöttük az egyővé tartozás érzése. — Ugyanezt és a magyarságtudat erősítését szolgálta az is, hogy mindkét otthonban egy kis magyar könyvtár is volt. A legnagyobb felelősséget és a legtöbb munkát mégis a harmadik feladatkör jelentette. Mivel a két ország — mint említettem — a két háború között soha konzuli egyezményt nem kötött és konzuli hivatal csak a párizsi követség részeként működött — a francia hatóságok hallgatólagosan velem együtt a két szociális nővért elismerték az észak-franciaországi magyar állampolgárok hivatalos képviselőjeként. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy akármiről volt szó: tartózkodási engedély, munkavállalási engedély, betegségi biztosítás, rokkantsági járadék, lakásügy, francia vízum, szabadság, házasságkötés, örökség, magyar állampolgárság fenntartására irányuló szándék bejelentése, visszahonosítás, útlevél kérés vagy hosszabbítás, pénz hazautalás — magyarjaink mindennel hozzánk fordultak, mert nem voltak francia állampolgárok, ügyükkel mi mentünk a francia hatóságokhoz —, mi továbbítottuk a párizsi magyar követségnek, illetve azon keresztül az illetékes magyarországi hatóságoknak. Az északi vármegyében (Nord) a magyarok legnagyobb része textilgyárakban dolgozott. Pas de Calais megyében pedig csaknem mind a bányákban. Sorsuk többé-kevésbé hasonló volt: állandó robot. Textilgyárak esetében az egész család számára. Mert a családfő keresete az egész család eltartására nem volt elég, ezért férj, feleség, gyermek, mindenki dolgozott, aki tudott. A bányászok esetében a robot a család férfi tagjainak igen súlyos munkáját jelentette. Nemcsak súlyosat — veszélyeset is. — A textilgyáriak esetében a gyermekek legnagyobb része a bölcsődékben és napközi otthonokban kezdte az életet. A bányászok valamivel jobban éltek — az asszony általában nem dolgozott — és a textilgyáriak szűk kis odúik helyett két-három szobás lakásokban laktak. Azt hiszem, külön említésre méltó, hogy akárhonnan vetődtek Franciaországba — valahogy mind hűek maradtak a földhöz. Északvármegyében nem igen volt sok lehetőségük rá, de Pas de Calaisban majd minden magyarnak vagy a háza körül volt egy kis kertje, vagy bérelt egy darab földet és ott dolgozgatott a család tagjaival, amikor csak volt egy kis ideje. A legszebb kertek díjait általában magyarok nyerték. És a magyarok lakását rendszerint messziről meg lehetett 79
