Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Nt. Hőgye Mihály: "Aki egy falunyi magyart hozott haza Észak-Franciaországból"
kozólag soha nem tudtak egyezményt kötni. Később azonban a magyar kormány engedélyt kapott néhány szociális misszió felállítására. így alakult meg először a Szent István Kör — majd a Magyar Református Misszió Eszak-Franciaországban. A magyar református egyház egyetemes konventjének elnöksége Dóczy Antalt nevezte ki a Misszió első vezetőjéül. Nagy áldás volt, hogy az alapokat ilyen missziói, evangéliumi lelkiéletű férfi vethette meg feleségével együtt. — Utódja, inkább csak átmenetileg, rövid időre szolgált. — Franciaországi tanulmányaimat (Strasbourg, Montpellier) befejezve, 1938 nyarának végén, történetesen olyan időpontban érkeztem haza, amikor utódra volt szükség. Mivel francia diplomám is volt, szinte természetesnek találták, hogy engem küldjenek ki. így pár hónap múlva már megint Franciaországban voltam, bár azzal az elhatározással tértem haza, hogy az ország határát soha többé el nem hagyom... Akkorra már kialakult, hogy a misszió vezetője a Lille-től nem messze fekvő Roubaix-ban lakott és a missziónak két központja volt. Az egyik Roubaix-ban, a másik Pas de Calais vármegyében, Lens-ban. A misszió vezetője felváltva egy-egy hetet töltött mindkét központban, illetve otthonban, amelynek állandó helyi vezetője egy tanítói oklevéllel is rendelkező szociális nővér volt. Kiérkezésem idején Roubaix-ban Molnár Ida — Lens-ban pedig Udvarhelyi Erzsébet. Igen nehéz még csak érzékeltetni is, hogy a misszióra mennyiféle és milyen sok feladat hárult. Lényegében három területre oszlott. A legelső és legfontosabb volt maga a misszió munkája. Két vármegye, ki tudná megmondani hány helységében fel kellett kutatni, össze kellett szedni, gyülekezetté kellett szervezni a szétszórt magyarokat. Nélkülözhetetlen eszköze természetesen a családlátogatás volt. Legnagyobb részt gyalog vagy kerékpáron járni a falvakat. Persze könnyebb volt olyan helyen, ahol sok magyar család lakott egy környéken. De természetesen oda is el kellett menni, ahol csak néhány akadt. — A helyzetnek megfelelően több helyen házi áhítatokat tartottunk. Minden vasárnap pedig istentiszteletet, felváltva Roubax-ban és Lens-ban — a misszió helyi otthonában. A másik feladat a gyermekekkel való foglalkozás volt. Nagy segítséget jelentett, hogy a francia iskolákban csütörtökön nem volt tanítás. A múlt század vége táján Franciaország is kimondta az állam és az egyház szétválasztását és így az iskolákban nem volt vallásoktatás. A csütörtöki napot azért tették szabaddá, hogy módot adjanak a vallásos nevelésre olyan családoknak, amelyek ezt kívánták. A csütörtöki napon tehát a francia gyerekek egyházi iskolába jártak. A magyar gyerekek meg a roubaix-i, illetve lens-i magyar otthonba. De a feladat itt messze meghaladta a vallásoktatást. Az egyik fő probléma a magyar nyelv volt. Ezek a gyermekek természetesen már mind Franciaországban születtek — francia iskolába jártak és magyarul általában nem nagyon, vagy egyáltalán nem tudtak. Tehát meg kellett őket tanítani 78
