Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Harsányi András: Károlyi Gáspár Életmunkája
mások segítettek is neki, a műhely a Károlyié volt; bizonyára együtt nézték át, tárgyalták meg Károlyi irányítása alatt a munkatársak azoknak a részeknek kérdéseit is, amelyeket nem ő maga fordított le. A tudományos felkészültség, a tudományos segítség és a tudományos szemlélet, amellyel Károlyi bibliafordítását elvégezte, teljességgel a kor színvonalán állott. Elsősorban azt kell hangsúlyozni, hogy Károlyi az eredeti nyelveken írott szövegekből fordított. (A régibb átültetések közül azok, amelyek a humanista, erasmusi gondolat jegyében készültek, nem mindig az eredeti szövegekre támaszkodtak.) Az eredeti szövegekből való fordítás szükségessége mellett ezzel az egyszerű megokolással is bizonyságot tesz Károlyi: Kétség nélkül jobb embernek a forrásból inni, hogynem a folyásból és nem lehet az embernek olyan méltósága, mint az Istenének. (Az Elöljáró beszédben.) De az eredeti szövegek mellett figyelembe vette Károlyi az egyéb fordításokat is. így az ószövetség régi görög fordítását, a Septuagintát, a hivatalos római katolikus szentírás-verziót, a Vulgatát és több korabeli, az akkori tudományos színvonalon álló tolmácsolásokat is. Az Elöljáró beszéd legmélyebb szavai azok, amelyekben bizonyságot tesz Károlyi amellett, hogy a Szentírásnak a nép nyelvén kell szólnia. Isten ugyanis azt akarja, hogy a közösség olvassa az ő szent Igéjét a tulajdon nyelvén. Ha nem így akarná, akkor nem Íratta volna meg az ószövetséget a zsidók nyelvén, hanem valami más nyelven és nem íratta volna meg az újszövetséget görögül, hanem valami más nyelven. Mikor a Szentírás kialakult, akkor a nép is azon a nyelven beszélt, amelyen a Szentírás könyvei szóltak. És ha igaz, hogy az Igét csak valami kiváltképpen való nyelven lehet olvasni, akkor az semmiképpen nem lehetne latin, hanem éppen csak héber, illetőleg görög. Ezzel éppen ellenkező állásponton van az 1626-ban megjelent római katolikus bibliafordítás készítője, a jezsuita Káldy György, aki a latin Vulgatából dolgozott. Ő fordítását csak a protestáns Bibliák ellensúlyozására adja ki; azt vallja, hogy tovább is ellehetett volna a mi Nemzetünk Magyar Biblia nélkül, megelégedvén az igaz tanítóknak magyarázatával. A kétféle Igének, a magyar nyelvnek és az örökkévaló Isten beszédének összeolvasztása nem Vaer pour Vart munka volt Károlyinál. Nála ez nem valami humanista eszme valóraváltása, nem Erasmus szép gondolatának testetöltése volt. A magyarul megszólaló Ige Károlyi számára a legszentebb haszon-cselekedet volt, létkérdés, az üdvösség ügye. Alapjában véve bibliafordításának tényében ugyanaz a kettős vezérlő gondolat ölelkezik össze, mint a Két könyv evangéliumi történetszemléletében: a lelkipásztor remegése hívei üdvösségéért, mégpedig magyar evangéliumi lelkipásztor remegése magyar hívei üdvösségéért. Mindenkinek odaadni az Igét. Ez volt a célja Károlyinak és ennek bizonysága az Elöljáró beszéd megszólítása is: Tekintetes és nagyságos Uraknak, vitézlő nemes népeknek, istenfélő községnek és az Isten házában munkálkodó prédikátoroknak, kik egész Magyarországban és 74
