Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Harsányi András: Károlyi Gáspár Életmunkája
Erdélyben vannak. Vagyis főurak, nemesek, katonák és a köznép meg a prédikátorok a három részre szakadt történelmi Magyarországon mindenütt. Tehát az egész magyarság. Hogy azokat olvassák, hánnyák, vessék mindenek, szegények, gazdagok, kicsinyek, nagyok, férfiak és asszonyi állatok, mert az Isten egyaránt minden rendbéli embereket akar idvezíteni. Ebben a gondolatban egy hatalmas közösségi program van. Egyszerűen eltünteti az osztályokat; az Evangéliumot forgató, az abból táplálkozó lelkek között nem ismer különbséget. A fejedelem, a miniszter, a gazdag földesúr, a béres és a munkás ugyanazt a Szentirást veszi a kezébe — ha kezébe veszi... Osztálykülönbségek eltüntetésének lelki alapja itt gyökerezik: hogy mind valóban kezükbe vegyék. A Szentirást mindenkinek a kezébe adni: nagyrészt ebből a gondolatból nőtt ki az általános népoktatás is: mindenki tudja olvasni a Bibliát. Még közel száz év múlva is, a Biblia egyik új kiadásának világhírű és tragikus kinyomtatója, Misztótfalusi Kis Miklós, ezt a kultúrprogramot hirdeti: emelni a magyarság szellemi színvonalát elsősorban azáltal, hogy olvasni tudjon, azért, hogy kezébe lehessen adni a Szentírást. Ha az ezerkilencszáznegyvenedik év végén, a Károlyi-jubileumi év végén, összegezni akarjuk ennek az esztendőnek Károlyi-értékelését és az eddig elmondottak után még röviden végigkérdezünk néhány tudóst — képzeljük el őket egy kerek asztal körül, amint sorra felállnak és szólnak —•, legelsőnek is az egyháztörténész arról tesz bizonyságot, hogy amilyen kegyelmesen vezette Isten a magyar Bibliát addig, míg Károlyi által teljessé lett, éppoly kegyelmesen vezette Károlyi életét is és éppoly kegyelmesen vezette a Biblia sorsát is tovább mind a mai napig. A vizsolyi kiadás után közel háromszáz kiadásban jelent meg Károlyi fordítása egészben, vagy részben. Százféle nagyság, százféle betűtípus, százféle kötés, a revíziók folytán a szöveg is többékevésbé eltérő, de az alap ugyanaz: Károlyi munkája. A könyvtörténész úgy beszél a vizsolyi Bibliáról, mint a legtöbb példányban megjelent magyar könyvről, amelynek egyes kiadásai a csodával határos módon készültek el vagy kalandos útakon értek Magyarországra. A néplélek és a falu ismerője úgy beszél erről a könyvről, mint amely régies nagy alakjában ott áll számtalan falusi ház első szobájában, a szöveg elé és utána kötött lapjain nehézkes kézírással felrajzolt adatok szólnak esküvőkről, születésekről és halálozásokról, bő termésről vagy elemi csapásokról. A történész feláll és elmondja, hogy hazánk nagyjai és kicsinyei számára mit jelentett évszázadokon át ez a könyv, ország dolgait intéző és a magyarságért küzdő fejedelmek, várbörtönökben fogoly gályarabok és trianoni urak alatt szenvedő rabmagyarok lelki erősítésére és irányítására. Szót kér a művelődéstörténész is és elmondja, hogy ennek a könyv-75
