Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Harsányi András: Károlyi Gáspár Életmunkája
segítő körülmények. És mégis Károlyi volt az, aki befejezetten fel tudta mutatni másfélszázad álmát, másfélszázad imádságos célját: a magyar Bibliát. Pedig Károlyi nem volt tudósabb vagy tehetségesebb sok más fordító-elődjénél, egy Sylvesternél vagy Méliusznál. Neki sem voltak nagyobb és hatalmasabb pártfogói és védelmezői Ecsedi Báthory Istvánban (aki a papírt és a betűt hozatta Németországból) és Rákóczi Zsigmondban (aki hajlékot adott nyomdászának és paizsként állott a készülő Biblia előtt az uralkodói rosszakarattal szemben), mint Sylvesternek Nádasy Tamásban. Károlyinak sem volt talán több, s tudósabb munkatársa, mint az az erdélyi társaság, amely Heltai Gáspárral dolgozott. És neki sem volt talán jobb és több könyve, mint akármelyik más bibliafordító prédikátornak. A világ pedig, amelyben élt, meg éppen nem volt ilyen nagy munka elvégzésére alkalmas: Erdély külön ország, Magyarország jórészén a török az úr, a „magyar” király külföldön székelő Habsburg, s ebben a három részre való tagoltságban, rablások-dúlások, sarcoltatások, kockázatos politikai vállalkozások egymást érik. Alig hónapokra, hetekre van csend és Károlyi munkájának színhelye, Gönc mezővárosa egyáltalában nem feküdt védett helyen. És Károlyi Gáspár munkája gyümölcsének, a majd két és félezer lapos vizsolyi Bibliának utolsó sorát mégis csak kiszedte Mantskovit Bálint, a vizsolyi templom toldaléképületében elhelyezett nyomdában 1590 Jakab havának, azaz júliusnak 10. napján. Mégis. Ez a mégis valahogy többé teszi Károlyit az előtte járóknál. Valahogy eltünteti személyiségét és reprezentáns típust csinál belőle. Valahogy egyszerre van benne valami a szerzetes lázas átszellemültségéből és az apáca csendes nyugalmából, Sylvester János humanista leikéből és Heltai Gáspár fáradhatatlan munkabírásából, Méliusz lángoló prófétai tüzéből és van benne valami Félegyházi fájdalmas fáradtságából is, hiszen a munka végén Károlyi is fáradt és törődött volt már és sokszor remegett meg arra a gondolatra, hogy hátha ő is előbb múlik el, mint munkája elkészül. így lesz Károlyi Gáspárból, a gönci hívek szeretett lelki tanítójából, az istenes vénemberből nem egy magyar bibliafordító, hanem a magyar reformátori Ige-tolmácsoló. Ami az egyes, másokban is megtalálható tulajdonságokat összeköti benne, ami a személyt típussá teszi, az Károlyi kitartása, a megingathatatlanság, a szent makacsság, a hit, amely nem nézi szátötven esztendő be nem teljesedettségét, nem nézi a keservesen kedvezőtlen politikai körülményeket, s nem nézi a maga idős és törődött voltát: betetőzi azt, amit egész élete folyamán épített. Ennek a szent makacsságnak más táplálója nem lehetett, mint az elhívatás tudatának bizonyossága; meggyőződés, hogy ezt neki kell megcsinálni. Károlyi Gáspár bibliafordítását, amint sajátmaga említi a Bibliához írt előszavában, az Elöljáró beszéd-ben, többek segítségével készítette el. Egynémely jámbor és tudós atyafiak segítettek neki. De, ha 73
