Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Harsányi András: Károlyi Gáspár Életmunkája
pásztor, nemzete sorsát imádságos lélekkel az egyedüli normához, az Igéhez méri. A megmérés eredménye kétségbeejtő, véres és sötét. Mélyre-mélyre szánt a nemzeti bűntudat, Sodomáéhoz hasonló, sőt azt felülhaladó szörnyű romlottságot lát Károlyi a magyar földön és a magyar életben. Ezernyi bűnt sorol fel, amelyek mind okai annak, hogy országunkat az törökök elvötték, várasinkat, várainkat elvötték és elrontották, hogy országunkat szabadon rabolják, hogy immár minden népek között nevezetesek és utálatosok vagyunk... Az egész nép bálványimádása mellett ott van kegyetlenség és telhetetlenség, az igazságnak hamisságra való fordítása, személyválogatás, kevélység, tobzódás és részegség, irigység és uzsoraság: mindez csak néhánya a rettenetes bűnlajstromnak. És elnémíthatatlanul szól Károlyi szociális felelősségérzete. Hiába ajánlja könyvét egy nagyúrnak, Ruszkai Dobó Domokosnak, kíméletlenül ontja vádjait a népet zsaroló, elnyomó, kihasználó kegyetlen és felelőtlen urakra. Nem óvatos, nem hízelkedő, nem igyekszik menteni sem népet, sem vezetőket: újra meg újra hallatszik a fajtáját szerető magyar féltő hangja, hogy ha nem tér meg a nép, ha nem változnak meg vezetői, elvesznek — és nemcsak az utolsó ítélet alkalmával az egyes ember, hanem Isten büntető keze alatt a nemzet is. Károlyiban a hívei lelki üdvösségéért aggódó lelkipásztor és a fajtáját szerető magyar együtt vezeti a tollat: a legmagasabb földi értékszemlélet, amit el tudunk képzelni. A vallásos történetszemlélet egyetemes keresztyén felfogásának képviselője Károlyi és mégis olyan különösképpen magyar. Károlyi szociális felelősségérzetének nyílt megvallása az Igazság szolgálatában áll. Ő nem osztályharcot hirdető véresszájú felforgató, hanem lelkipásztor, aki az Ige mérlegén mér meg mindenkit, népet és vezetőt egyaránt. Viszont természetes, hogy a szegény embert és a községet a végsőkig kihasználó, a nép vérét és verejtékét kisajtoló, igazságot nem szolgáltató hatalmaskodókat különösképpen ráteszi a mérlegre. Itt azonban semmiféle különös érdek nem befolyásolhatja. Egyedüli szempont az Ige szempontja. Ebből az Igéből magyarázza Károlyi a csapások okait és ebből fejti ki a boldogabb jövendő feltételeit. A leggyakorlatibb és legmaibb Igehirdetés a Két könyv: népek történelmi sorsára és egy nemzet vezérének felelősségére mutat rá az Ige tekintélyével. Nem sokkal azután, hogy Károlyi Két könyve megjelent, esperessé választották. A kassavölgyi gyülekezetnek lett széniora. Az akkori tiszáninneni egyházkormányzati körülmények között ez püspöki jogokat jelentett, tehát tiszte volt az egyházak gyűlését egybehívni, a gyűléseket előkészíteni, a végzéseket végrehajtani, egyházait képviselni, azokat meglátogatni és megvizsgálni, az egyházi fegyelmet gyakorolni és a lelkipásztorokat felavatni és kibocsátani. Károlyi, mint a maga száznál több egyházának esperese, irányítója, éltető szelleme és lelke volt a tiszáninneni generális zsinatoknak is a hatvanas években. Ha a zsinatok határozatait megmérjük, akkor 71
