Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Harsányi András: Károlyi Gáspár Életmunkája
kiváló egyházkormányzónak, kitűnő teológusnak és mindenkor bibliás lelkipásztornak ismerjük meg Károlyi Gáspárt. Mint az országban mindenfelé, a Tiszáninnen is felütötte fejét a Nyugatról elérkezett vallási rajongás, a szentháromságtagadás. Erdélyben és a Tiszántúlon sokáig tartó és szenvedélyes ellentétek okozója volt ez a rajongás, a Tiszáninnen Károlyi érdeme, hogy hamarább vége lett. Egy Egri Lukács nevű prédikátor kezdett óvatosan megfogalmazott szentháromságellenes tanításokat hirdetni, de Károlyi rögtön felismerte, hogy az óvatosan megfogalmazott, szinte ártatlannak látszó tételek mögött a szentháromságtagadás bomlasztó erői húzódnak meg. Több generális zsinat tárgyalja Egri Lukács ügyét és a meghívólevelek, a cáfoló tételek és egyéb irodalmi megnyilatkozások legnagyobb részének szerzője, de mindegyiknek szellemi irányítója maga Károlyi volt. A tiszántúli küzdelemben pedig számíthatott Méliusz wittembergi barátjára: Károlyi több zsinati atya társaságában megjelenik a híres-nevezetes váradi hitvitán Méliuszék támogatására. Ez azonban Károlyi részéről nemcsak baráti ténykedés volt, hanem mélységes közösségi felismerés is: a tiszáninneni és tiszántúli, tehát két politikai hatalom uralma alatt élő evangéliumi magyarság közösségvállalásának döntő szükségessége. A magyar református egyház megépülése szempontjából igen jelentős azután az a levél, amelyet Károlyi esperestársaival 1568-ban Göncről Bézához ír, s melyben bizonyságot tesz amellett, hogy a magyarok leginkább a Kálvin tanítását fogadták el, iratait Magyarországon kibeszélhetetlenül nagyrabecsülik és szorgalmasan olvasgatják. És Károlyi szüntelenül és különösképpen a bibliás lelkipásztor. Nemcsak mint igehirdető gönci pásztor és nemcsak mint érvelő tudós bibliás; az Károlyi mint egyházkormányzó is. A gönci zsinattal azt határoztatja el, hogy a pásztorok maguknak nemcsak megszerezni kötelesek a Bibliát, hanem tanulmányozni is, és nemcsak tanulmányozni, hanem a gyülekezetben abból prédikálni is, mégpedig úgy, hogy a Biblia könyveit folytatólagosan magyarázzák, s ha mindennap nem is lehet, de legalább hetenként háromszor kell az Ige alapján tanítást tartani. Ilyen életúton járt Károlyi, mire elérkezett az 1587. esztendő, mikor papírra kezdte vetni bibliafordításának kéziratát. Mert, ismételjük, Károlyi munkáját nem lehet úgy tekinteni, hogy az három év alatt készült a maga teljességében. Nem lehet úgy tekinteni; komoly tudományos megalapozottság, a Két könyv folytonosan alkalmazott Igemérlege, a szentháromságtani küzdelmek írásból vett argumentumai, a gönci zsinat ismert határozatai és közel három évtized szószéki szolgálata már kezdettől fogva végezték a munkához a nagy előkészületeket. Oly tisztán látszik meg Károlyi bibliafordításában, hogy mennyire Isten végezte el ezt a munkát. Százötven év alatt annyiszor megvoltak a külső és belső kellékek: fordító és pártfogók, szent lelkesedés és 72
