Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Szabó László: Az ős iskola

Innen buzog balzsam patakja A Szentírásnak magyarul,

Az ,, IS TEN ES- VÉN-EMBER'' ajka Igét, hű nyelvet itt tanul;

Kútjából a szent Örömhírnek Gyógyírt, erőt, hitet merítnek.

KAZINCZY nyelve innen csordul, Mint hegytetőn a tiszta ér;

Szép lesz virágtól, zsenge lombtól, Zokogva míg tengerbe ér;

Ma csengve-bongva sír az ének Mélység, magasság Istenének.

KOSSUTH lelke itt gazdagul meg, Ez égbe nyúlt Mondó-hegyen, Kigyúl, mint az arany napú regg, Hogy világ-csodává legyen;

Patak emlőin lön az álma Népmilliók szabadság vágya.

SZEMERÉNEK jogszellemét itt Magának jegyzi el a hon,

Kit, míg lelkében félre értik,

A költészet sas-szárnya von:

Mikor honát véresre verték, PATAK hite ringatta lelkét.

Innen zokog világra TOMPA,

Mikor vérzik az árva test,

A gólya szárnya messze hordja,

Mit képekben szívünkre fest,

Hajója míg megáll a révben, Egy nemzet haldokol szívében.

Itten lobog a hármas fáklya:

HIT, HAZA és EMBERISÉG! Hőst és embert formál a lángja, Kikben KIRÁLY a lelkiség;

Ez iskolát ha megszeretted: Isten-mosoly virul ki benned.

c

38