Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Szabó László: Az ős iskola

Ha szívünk trónján e Királynő Csak egyszer is elvesztené,

Pokolba hullna e határkő,

S hazánk lelke halna belé,

Nem lenne itt hajnalhasadta,

Meg ős fajunk szíve hasadna.

Nem zengne dal, hit, élet, álom, Gyászdalt zokogna a remény,

Szabad szellem helyett a járom Bús terhe lenne vad-kemény; —

E nemzetet ha fény emelte,

Mindig PATAK volt büszke lelke!

NYELVÜNK feddő próféta-báját RÁD ÁCSI ormán éri el,

Magasztos, szent, költői szárnyát Himzi az Űr igéivel;

Míg annyi korcs a hitre támad,

Ő népünknek új Bibliát ad.

Hagyományok s ős tiszta vágyak Csillaga itt tudós, tanár,

E birtokban míg híven állnak:

Életté válik a halál!

S míg szent kövén diákok járnak, Nem féltem én MAGYAR hazámat.

Virulj, lobogj eszményi bajnok:

Négy százados magyar Gigász, Zendüljenek lapályok, halmok,

Ha új harcra hősen kiállsz;

Benned Isten célját kitermi,

Ki bírna téged földre verni?

Ki kebleden nemzet-erővé Sarjad fel, sírig nem feled,

Édes anyjának vall örökké S megkoszorúzza szent fejed...

Lélek formáló dajka-bőség!

Istené itt minden dicsőség!

39