Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Bertalan Imre: Az Amerikai Pataki Diákok Köre és Patak barátai köszöntése
de örvendezés és hálaadás van az örökkévalóságban is, ahol hitünk szerint velünk örvendeznek és adnak hálát az immáron megboldogult pataki diákok. Sohasem tudtuk elfogadni azt, hogy a pataki kollégium nincs többé. A legreménytelenebb években is, ha négy-öt pataki diák „összehajolt” Ady Endre szavaival, mindig ott volt a reménység, a vágy, a könyörgés, hogy Sárospatak, mint egyházi iskola, újból megkezdje szolgálatát. Ezt a reménységet soha fel nem adtuk. Ebben rendíthetetlenül hittünk, még ha dőreségnek is látszott mindez a világ szemében. Amikor valamit olvadoztak a Patakot fogva tartó dermedtség jégcsapjai, sok Írást olvashattunk neves magyarországi írók, tudósok, sőt politikusok tollából, akik sorra mind elismerték, hogy sokat jelentett számukra, a magyar művelődéstörténet számára Patak. Azonban csak „jelentett”. Soha egy gondolat, soha egy szó arról, hogy miért kellett elvenni, bezárni, tönkrezúzni azt, ami olyan áldásos volt a múltban. Csak arról lehetett szó, hogy milyen sokat jelentett a múltban az egyetemes magyarság számára a kollégium. Miért csak a múltban? Miért nem a mában és a holnapban? — kérdeztük újból és újból. Fájt, amikor erre a kérdésre nem kaptunk kielégítő, biztató választ. A mi válaszunk az volt, hogy 1947-ben, a Pataki Öregdiákok Köre utódaként gyermekeinkből, unokáinkból és Tiszáninnen leszármazottaiból megalakult Észak-Amerika minden magyarlakta területét feltérképezve a Patak Barátai néven ismert közösség, melynek célkitűzése, hogy holland eredetű református testvéreinkkel karöltve Észak-Amerikában is minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy Patak, mint egyházi iskola, újrakezdhesse a tiszáninneni reformátusság és az egyetemes magyarság szempontjából elengedhetetlenül fontos szolgálatát. A legszebb gondolatnak sincs ereje és hatalma arra, hogy önmagát megvalósítsa. Személyiségek, hithősök kellenek, akikben szenvedéllyé fokozódik és életcéllá szilárdul a gondolat. Ilyenekről is gondoskodott az Úr. így említem meg Eugene Osterhaven nevét, aki 1945 óta szerelmese a pataki kollégiumnak. Közeli barátai azt mondják róla, hogy Eugene nemcsak arról ismert, hogy minden követ megmozgat az új iskola újjáépítéséhez szükséges anyagi feltételek előteremtésére, de azt is emlegetik, hogy ő valósággal kiimádkozta Istentől Patak újraindulását. így gondolunk mi, amerikai pataki diákok a Tiszáninneni Egyházkerület felelős vezetőjére, dr. Kürti László püspökre és 35
