Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

F. L.: Gazdagok (vers)

dr. Ujszászy Kálmán főgondnokra. Évek óta biztattak, bátorítottak bennünket, hogy Patak feltámadásának az ideje közeleg. Tőlük jött a biztatás 1947 nyarán, élőszóban és írásban, hogy Sárospatak ügyében eljött számunkra a cselekvés órája. Hasonló ösztönzés volt számunkra a Sárospataki Alapítvány létrejöttével kapcsolatos áldozatos lelkűiét.

Szeretetünk, ragaszkodásunk, szívünk a pataki iskoláé. Imádságos lélekkel kerestük az újrakezdés lehetőségét. Most, amikor Isten kegyelméből ez csodálatosan megvalósult, megvalljuk itt elkötelezettségünket, hogy az ősi és felelevenedett iskolát onnan is, ahová Isten minket rendelt, szeretni, támogatni, erősíteni és bátorítani fogjuk.

Nagyon elhalkult már a pataki diákdal: „Nem lesz hazánk többé Patak már...", hiszen a pataki diákok csaknem mindnyájan elmentek már a földi élők útjára. De az odaszánás tovább tart. Idézem Végvári költő versét:

Lassan eltemetünk minden holtat,

Csendes lesz a határ,

De szemzünk, oltunk,

És jönnek a gyermekek, unokák,

Valamit mindegyikbe beleoltunk.

Ez a valami ebben az esetben a Patak szeretete.

Isten gazdagon áldja meg a pataki kollégium fenntartó testületét, tanárait és diákjait, hogy éljen és virágozzék alma méterünk, mint az egyház gazdagon termő veteményeskertje és mint olyan „pupilla oculi”, országunk, egyházunk szemefénye.

GAZDAGOK

Nincs bár ezüstünk, aranyunk, nem panaszoljuk, hiszen így jó. Az ÚRBAN gazdagok vagyunk s Vele: „sokakat gazdagítok".

1990.

F.L.

36