Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Tőkés László: Adjanak hitelt szavaimnak!
Tőkés László: ADJANAK HITELT SZAVAIMNAK! A temesvári református egyház lelkésze, az eszméihez és gyülekezetéhez a konokságig ragaszkodó, minden testi és lelki megpróbáltatást hősiesen viselő, Isten igéjét és az emberi szabadságot együtt hirdető és valló Tőkés László egy országot átfogó lángot gyújtott Temesváron — a feltétel nélküli szabadság, az emberi méltóság és testvériség lángját. Rövid néhány hónap alatt az egyház szolgájából egy országot, egy népet szolgáló forradalmár lett, akire ma nagyon büszke a vele mindvégig szolidaritást vállaló presbitérium, az egyházközség, s büszkék vagyunk mi, temesváriak mindannyian, hívők, magyarok és románok. Végül úgy tűnt, hogy az erőszak, a furfang mégis győzedelmeskedik; a lelkészt és családját titokban a szilágysági kis faluba, Menyőre toloncolták. Ezt a kivételes embert azonban hitében nem törték meg, eszméitől nem tántorították el. Erről vall a napokban a magyar televíziónak adott interjújában, amelynek ottani sugárzását egyetlen feltételhez kötötte; elsőnek a szabad román televízió közvetítse, mondandóját szülőhazájának népe hallja meg, azok a magyar és román testvérek, akikért vállalta az egyenlőtlen harcot a hatalom kiszolgálóival, a testi és lelki megróbáltatásokat, s akik mindvégig hűek maradtak hozzá, hittek szavának. Mivel óhaja a bukaresti televízió körüli harcok miatt nem teljesülhetett, mi, a megpróbáltatásainak városában szerkesztett lap munkatársai igyekszünk átmenetileg pótolni a mulasztást, s közreadni az interjút. íme Tőkés László első szabad megnyilatkozása: — Bár száműzetésnek szánták az áthelyezést, Ön, úgy tűnik, nem tekinti annak. — Valóban nem tekintem száműzetésnek. Mind azt hangoztattam, a temesvári kilenchónapos ostromállapot idején, hogy addig maradok a helyemen Temesváron, ameddig Isten engedi. És mondhatni, leszámítva az itt található rendőri őrizetet, a farkaskutyákat, a reflektoros, körülkerített, kivilágított kényszerlakhelyet, zökkenőmentesen itthon éreztem magam. Itt voltak az én mennyei testvéreim, akik közismerten a szilágysági néppel együtt a református magyarság legjobb típusát képviselik, és itthon éreztem magam közöttük. Itt is azt mondhatom minden igei átok nélkül, hogy ameddig Isten úgy akarja, itt végzem a szolgálatomat és a hivatásomat. — A felgyorsult román politikai események hatására, akarva, 21
