Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Nt. Kovács Zoltán: Beszámoló az Úrnak 1989. esztendejéről

idő alatt bőséges alkalom nyílt arra, hogy megfigyelhessem gondozottjaink egészségi állapotát. Szerintem a múlt esztendő volt az az év, amelyben sokkal több súlyos betegünk volt, mint bármikor azelőtt. Erről tanúbizonyságot tehet gyönyörű ebédlőnk, amelyben elegendő hely lenne a 103 gondozottunknak, azonban a jelenlegi körülmények között csupán 16—18 gondozottunk jár le étkezni (cca. 17-18%). A többiek a szobájukban étkeznek, vagy az ápolónők etetik őket ágyaikban, mivel a maguk erejéből képtelenek táplálkozni. A betegség a legtöbb esetben kettős szenvedést jelent, úgy testi mint lelki szenvedést, éppen ezért gondozottjaink testi és lelki gondozásra szorulnak. Mindkettő szeretetet és türelmet igényel. Aki ilyen munkát végez, annak felülről jövő hivást kell éreznie, s természetesen az ilyen munka jutalma mindig felülről jő, mert amint a Szentírás kihangsúlyozza az Ef. 6:8-ban: „ki-ki ami jót cselekszik, azt fogja venni az Úrtól".

Beszámolóm második részében szeretnék egy tiszta képet adni Archívumunkról, múzeumunkról és könyvtárunkról. Úgy érzem, hogy itt talán fel kellene említeni azt a tényt, hogy több mint egy évvel ezelőtt tartottuk meg azt a szívet-lelket megható kapavágási ünnepélyt, amelyen Amerika minden részéből összesereglettek magyar testvéreink. A kapavágási ünnepély a Bethlen Otthon ingatlanának azon a területén ment végbe, ahol a leendő Archívumunk és Múzeumunk fog majd felépülni. A kapavágás alkalmával szemkápráztatóan táncolt a napfény a vadonatúj acél ásókon, amint azokat bizodalommal és némi önteltséggel mélyesztették elöljáróink a ligonieri óriás fenyők alatt meghúzódó humuszba, oda, ahonnan kőbefaragott álmunk a Múzeum és Archívum épülete fog majd kiemelkedni. Erről az ünnepélyről a múlt évi Bethlen Naptárunk 6 képet közölt. Az ünnepélyt néhány napra a Református Egyesület Konvenciója követte, amelyről nt. dr. Bertalan Imre ezeket írta a „Hálaadás és számadás a Református Egyesület Konvenciója” c. cikkében: „...a Konvenció... jóváhagyta a Múzeum és Levéltár gazdag anyagának végleges elhelyezésére tervezett épületet” (Bethlen Naptár p. 46, 5. paragrafus, 2. sor). Megnyílt tehát az utolsó hivatalos sorompó is, nyitva az út a cselekvésre, az alkotásra.

Az elmúlt szeptember óta az Archívum egy önálló „nonprofit organization” lett a maga „Board of Tristees”-eivel, akiknek munkája akkor lenne igazán sikeres, ha évente többször is lennének gyűlések, s közösen intéznénk az Archívum és Múzeum ügyeit. Erre feltétlen szükség lesz a jövőben, mert a munka megnagyobbodik s egy részidős kurátorral az archívumi teendő és az

17