Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Nt. Kovács Zoltán: Beszámoló az Úrnak 1989. esztendejéről

adminisztráció nem oldható meg, mert a jelenlegi körülmények között a kurátor a Bethlen Otthon 103 betegének a lelkigondozója, lelkipásztora is. Jó munkához idő szükséges.

Közös munkánk nagyobb sikere érdekében összehívattatott egy népes gyűlés november 3-án, amelyen nt. dr. Bertalan Imre tartott egy előadást a „Bethlen Otthon szolgálata ma és holnap” cím alatt, amelyet ft. dr. Bütösi János előadása követett „Mester terv a Bethlen Otthon számára” címmel. Az előadások után egy bizottságot nevezett ki nt. dr. Bertalan Imre, amely Bizottság felméri azt, hogy mit lehetne és mit kellene tenni a Bethlen Otthon szolgálatának kiterjesztése érdekében. A bizottság ezzel kapcsolatos jelentését a következő gyűlés elé fogja majd terjeszteni döntés végett. Reméljük, hogy ez a döntés egy hatalmas lökőerőt ad majd terveink, építkezéseink sikeres befejezéséhez. Ahogyan a háború megnyeréséhez három dolog szükséges a katonai stratégista szerint „pénz, pénz és pénz”, ugyanez áll építkezéseinkre is, éppen ezért én úgy érzem, hogy nekünk amerikai magyaroknak sokkal jobban kellene látni és érezni annak a híres Széchenyi mondatnak jelentőségét, ami több mint egy évszázaddal ezelőtt hangzott el így: „Legalább annyit a kivitelben, mint amennyit a megajánlásban”. Igen, legalább annyit, hogy ne úgy ismerjenek bennünket magyarokat, mint akik bőkezűek megajánlásban, erkölcsi támogatásban, de szűkkeblűek az adakozásban. Kívánom azt és imádkozom azért, hogy a világ úgy ismerjen meg bennünket magyarokat, mint olyan keresztyéneket, akik mint hűséges követői Krisztusnak, nemcsak meghallgatták, de be is tartják azt a megmásíthatatlan parancsot, hogy: „Jobb adni, mint venni”. Addig sünig adni, áldozni akarunk az egyházakért, szegényekért, a magyar ügyért és kultúráért, addig gazdagnak vallhatjuk magunkat még akkor is, ha nem vagyunk milliomosok, mert szívünk-lelkünk meg van töltve gazdagon azzal a szeretettel, amely: „nem keresi a maga hasznát, s amely soha el nem fogy”.

Támogatóink — Istennek hála — most is vannak, azonban nem olyan nagy számban, mint az elmúlt két esztendő alatt. Ha szám szerint csökkent is az adakozók száma, a lelkesedés azonban nem, mert itt szeretnék beszámolni arról is, hogy támogatóink között volt olyan is, aki kifizetett életbiztosítását adományozta az Archívumra. Ehhez igazi szeretet szükséges, az a szeretet amely áldozatra is képes.

Archívumunk, múzeumunk és könyvtárunk állaga tetemesen gyarapodott az elmúlt esztendőben, amiért hálás köszöne-18