Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Nt. Kovács Zoltán: Beszámoló az Úrnak 1989. esztendejéről

szebbé és boldogabbá tegyék az életet öreg, beteg gondozottjainknak. E ligonieri téli kép után igyekszem egy rövid, de könnyen áttekinthető beszámolót adni arról a munkáról, amelyet az ő kegyelmével az elmúlt esztendőben végrehajthattam.

Jelentésem első részében a lelkigondozásról szeretnék beszámolni. Mindenek előtt azt szeretném kihangsúlyozni, hogy Otthonunk egy 103 ággyal rendelkező öregek otthona, korszerű felszereléssel ellátva. Ezen otthon betegeinél végzek lelkigondozást. Az Úrnak 1989. esztendejében betegeinket rendszeresen, hetenként legalább egyszer meglátogattam. Látogatásaim alkalmával a legtöbb esetben gondozottjaink megnyitották szivüket, kiöntvén örömüket, bánatukat, panaszukat, ami természetes. Öreg korban az ember nehezebben vesz mindent, mert lelkileg érzékenyebb, hiszen ott hordják sziveikben azokat a töviseket, amelyeket az élet azokba durván beledöfött. Látogatásaim alkalmával vigaszt, lelki támogatást igyekeztem nyújtani az arra rászorulóknak. Különösen nagy szükség volt erre abban az esetben, amikor gondozottjaink bekerültek a latrobei kórházba. A legnehezebbek azok az esetek voltak, amikor a kórházba beutalt beteg kicsit, vagy semmit sem értett angolul. A kórháztól a legtöbb ember fél, mert minden betegség riasztólag hat az emberre, s az aki nem érti a nyelvet, majdnem teljesen el van ott veszve, mivel sem az orvosokat, sem az ápolónőket nem érti, s ő maga sem képes elmondani angol nyelven, hogy mik a szimptómái betegségének. A kórházban minden pénteken látogattam, azonban kritikus esetekben azonnal meglátogattam a beutaltat. Az elmúlt év folyamán több mint 60 alkalommal voltam kórházban látogatás céljából, s a Bethlen Otthonban pedig 4400-on felül van látogatásaim száma, amelyről a „Monthly Report” tanúskodik.

Gondozottjaink látogatásán kívül tartottam minden vasárnap istentiszteletet, s abban az esetben, ha Bethlen Otthon Vasárnapot tartottam valahol, vagy Ohióban vagy Pennsylvania magyar egyházaiban, ilyenkor szombaton tartottam meg az istentiszteletet a Bethlen Otthonban. Az Úrnak asztala hat alkalommal volt megterítve. Úgy az istentiszteletek látogatása, mint az Úrnak asztalához való j árulás százalékarányban nagyon jó, különösen akkor, amikor arra gondolunk, hogy gondozottjainknak több mint a fele ágybanfekvő beteg, míg a megmaradt 40—45%-nak a fele tolókocsiban van. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy több mint harminc esztendeje vagyok közvetve vagy közvetlenül a Bethlen Otthon szolgálatában, tehát ez alatt az

16