Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Nt. Kovács Zoltán: Beszámoló az Úrnak 1989. esztendejéről
BESZÁMOLÓ AZ ÚRNAK 1989. ESZTENDEJÉRŐL Isten különös kegyelnie és szeretete tette lehetővé azt, hogy elérkezhettünk a második évezred utolsó évtizedéhez annak dacára, hogy arra érdemtelenek voltunk. Ennek az utolsó évtizednek küszöbén állva, amint a közeledő jövő felé tekintek, a XC. Zsoltár 10. versét sóhajtom mennyei Atyánkhoz alázattal igy: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. ” Igen bölcshöz, jobbhoz, szeretőbbhöz és szelidebbhez. Amint a múltba tekintek, arról nyilván elmondhatom azt, hogy az élet, az idő: „...gyorsan tovatűnik, mintha repülne" (XC. Zs.). Gyorsan, különösen akkor, amikor elvonulnak előttem a képei azon kedves rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, akiknek lezárta szemeit a halál. Igaza van tehát azon újesztendei énekünknek, amely a halandó embert arra emlékezteti, hogy: „óh, mily sokan elaluvának A múlt esztendőbe'! Kik nálunknál jobbak valának, Szálltak temetőbe. ” ők már megnyugodtak, mert „futásukat elvégezték”, de előttünk itt áll az az út, amelyet a jövő homálya fedi. Bár nem látunk abba bele, de mégsem félünk attól, mert tudjuk, hogy az Úr velünk, s ha ő velünk kicsoda ellenünk. Tegnap Újév volt, ezért ünnepeltünk, ma azonban már munkanap van, tehát mindenki a megszokott munkahelyén van s végzi a maga munkáját. Tegnap még látszott a barnásfekete ligonieri humusz, ma azonban már minden fehér, mintha porcukorral hintették volna be az égiek a tájat. Fehérek a házak, a környező hegyek, s az örökzöld fenyők úgy néznek ki, mintha hatalmas habcsókokkal takargatta volna be őket egy gondos kéz. A horizont széléig minden fehér. Igazi téli kép, amely megszokott látvány itt a hepe-hupás kis Ligonierban. Ilyenkor lelassul minden, szinte ólomlábakon közlekednek az emberek, mert hiszen: „Hóval söpörték be a szelek az utat.” — Járókelőket csak itt-ott lehet látni, amint lassan küszködve a széllel, betakart arccal haladnak előre. — A városka a völgyben csendes, de itt a Móriah hegyén a Bethlen Otthonban pezseg az élet. Mindenki serényen foglalatoskodik, hogy munkájukkal még könnyebbé, Nt. Kovács Zoltán Ákos lelkész a múzeum és archívum kurátora 15
