Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Nt. Kovács Pál: A Bethlen Otthon
újabb erőforrása lesz. Most ennek a tervnek meghiúsulásáról kell hírt adnom. Ha a történteket hűséggel akarnám felsorolni, az kegyetlen igazmondást követelne, mely közéletben álló felelő» személyeknek, magyar életünknek nem szerezne jó hírnevet. Majd megítélik azok a történetírók, akik az amerikai magyarság elvetélt, vagy meggyilkolt terveinek tömegsírjából exhumálni fogják ennek a tervnek és álomnak is bőséges írásbeli dokumentumanyagát. Az efézusi levél figyelmeztetése jut eszembe: „Jól vigyázzatok tehát hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak"... (5:15). Dehát nem mindig figyelünk és értjük meg, hogy „mi az Úr akarata”, és így elvesztegetjük a még cselekvésre alkalmas éveket, s veszni hagyjuk életünket. Pedig ő többször is megnyitotta előttünk a cselekvés gazdag lehetőségeit. Ezeket az alkalmakat még néha felidézzük, mulasztásainkat, amerikai magyar életünk tragédiáit, lehetőségeink elgáncsolóit, kerülgetve, magyarázkodva elpanaszoljuk és a visszaesést konstatáljuk. Vagy talán már tudomásul kell vennünk, hogy amerikai magyar életünk tényleg a halállal küzd? Ha egyházaink, keresztyénségünk nem élő figyelmeztetés többé arra, hogy lassú öngyilkosságot követünk el, akkor szánalomraméltó állapotban vagyunk. Ébredjünk már fel végre és ismerjük fel életünknek azt a részét, mely ítélet alá tartozik és ítéljük el, mert a világ előbb-utóbb megítél bennünket, és végül a mi Urunk is, cselekedeteink szerint! Kegyelemnek, békességnek és az erőnek lelke legyen mindnyájunkkal! Kovács Pál 14
