Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Dr. Vatai László: Az evangéliumi szabadság

aki Isten Lelkét tartja a legfőbb jónak s a maga lelkét a Szentlélek eszközéül ajánlja fel” Ennek első lépése a bűnbánat. „Isten elé kell állnunk és megvallanunk: nemzeti életünk tele volt hazugsággal és képmutatással, gőggel, gyűlölettel, testi és lelki lustasággal. ” A második dolog az engedelmesség: „Isten akaratának, igéjének, tanácsának, törvényeinek való engedelmesség. ” A léleknek az vet, aki szeret: „Tedd meg a legnagyobb felfedezést a huszadik század második felének a küszöbén: fedezd fel a másik magyar emberben az atyádfiát s öleld át, mint életed legnagyobb ajándékát!” S végül: „A léleknek az vet, aki dolgozik... Lesz új világ, lesz új Magyarország, ha dolgozni tudunk. ” „Annak okáért, amíg van időnk, cselekedjünk jót... ha egy-két évet elvesztegetünk: ezt az országot mi magyarok többé fel nem építjük. ” íme, a Magvető kiméne vetni.

Az oroszok jelenlétében, tökéletesen új szituációban elmondott első prédikációját főbb gondolatmenetében részletesen idéztem, mert nemcsak a szörnyű idő megrendültsége érzik belőle, hanem tökéletes program is volt a jövőre nézve: a bűnbánattartáson túl engedelmesség az Isten akaratának, szeretet egymás iránt (sem a német, sem az orosz hatóságok felé sehol annyi feljelentés nem történt, mint Magyarországon), és teljes odaadással végzett munka. Isten áll továbbra is a központban, nem pedig egy materialista ideológia. Ezt a legfontosabb igazságot a kezdet kezdetén belekiáltotta a magyar életbe. A másodikat ugyanúgy: ha törésre kerül a sor, Istennek kell engedelmeskedni, nem a diktatúrának. S ne a gyűlölet legyen az úr az eljövendő káoszban, hanem megbocsátó szeretettel viszonyuljon egymáshoz mindenki. Végül: fogjuk meg a munka végét, különben csak megtűrt elem leszünk saját hazánkban. Félreérthetetlen a háttér megrajzolása is: a múltat megítélte az Isten, azt többé vissza nem hozhatja senki. így hangzott Ravasz legpolitikusabb megnyilatkozása, ezután rendszerint az egyénekhez és az egyházhoz szólt, s csak rajtuk keresztül az egész nemzethez. Bár, ha szükség volt rá, nyíltan hirdette a politikai jelenségeket megítélő történelemszemléletét: Isten úr a társadalmak és népek fölött. Ravasz László szólalt meg legelőször a kezdet kezdetén, s első igehirdetésénél tisztább programot nem vetített senki. Sajnos, mind egyéni, mind egyházi és társadalmi vonatkozásban más irányt vett a magyar élet, s jöttek a szörnyű esztendők, a lelki és társadalmi rettegés és káosz.

Egy hónap múlva már más hangot ütött meg, a felmérés és programadás helyett konkrét bűnökről és veszedelmekről beszél a tétovázóvá vált hívő emberhez, s éllel fordul a kommunizmust kiszolgálni kész egyházi vezetők felé: „Aki lelket cserél, Istent cserél. ” Aki behódol a marxizmusnak, annak az istene egy mate95