Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Dr. Vatai László: Az evangéliumi szabadság

rialista fogalom, üres elv, metafizikai tétel lesz. „Elcseréli a felséges Urat egy szólammal, üres szertartással.” Félelmetesen zúgnak a szavai: „Látjuk azt, hogy hallgatnak a papok és megfagy az istenkeresés az emberek ajkán; látjuk azt, hogy az írástudók és törvénytudók kerítőkké válnak..., mint a Sátán ügynökei vásárolták meg fejedelmük számára az emberiséget. Látjuk a hamis próféták sürgő-forgó seregét... ” Tisztán levonja a konzekvenciát: aki Istent cserél, sorsot cserél, „...egy istentelen társadalom fejére éppen istentelensége következményeképpen olyan szörnyű veszedelmek és pusztulások szakadnak, amelyek apokaliptikus szenvedéssel borítják el a kortársakat. ” — Még ebben a félelmetes helyzetben is szólja az evangéliumot: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. Jézus hív magához és biztat: Én élek és ti is élni fogtok. — Ezek a gondolatok már előre vetített árnyai a közeledő egyházi harcnak, amelynek a végén Ravasz Lászlót megfosztják előbb püspöki, majd lelkipásztori tisztétől. Új vezetők kezén babiloni fogságba kerül az egyház.

Akkori igehirdetésében — mint már szóltam róla — elsősorban az egyén problémáival foglalkozik a Kijelentés alapján: vigasztal, erősít, hitet sugároz, túl láttat a földi rácson: lelkigondozást végez. Prédikációival akarva-akaratlan átvilágítja a közösség életét, anarchiáját, megkötöző erőit, elsősorban a kommunizmust. Rendkívül sok sérelmet hordott mindenki magában, s Ravasz László arról prédikál, hogy a világmindenség alapeszméje az igazság és a szeretet, mert az Isten igazság és szeretet, kapcsolatuk pedig a tiszta és boldog élet. Ez az állapot azonban, különösen ma, csak álom, az örök és aktuális bűnök szétválasztják a kettőt, s megszületik az egyéni és társadalmi nyomorúság. „A szeretet nélküli igazságszolgáltatás lassanként keménnyé, majd kegyetlenné válik, örömét találja magában a büntetésben és a megtorlást választja élethivatásnak.” Más oldalról: „Az igazság nélküli szeretetből kitűnik, hogy tulajdonképp nem is szeretet, hanem önmagunknak csúnya szerelme, álcázott és képmutató önzés. ” Csak a kereszten békült össze az igazság és a szeretet; csak azok gyakorolhatják, akik Krisztusban élnek, s igazán azokkal lehet gyakorolni, akik már megérkeztek hozzá. Mindenki levonta a konzekvenciát az igehirdetésből: így kellene —, s az Isten segítségével így fogok élni; másfelől: nem a kommunizmus a jövő útja.

János 5:24-29 alapján Nekropoliszról, a halottak városáról prédikál. Félreérthetetlenül kimondja: „Nekropolisz a mi földi világunk, ha hiányzik belőle a jézusi élet. Márpedig senki sem tagadhatja, hogy éppen az hiányzik belőle.” Tökéletes alvilággá vált mostani állapotunk: minden erkölcs leomlott, közpréda lett

96