Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Dr. Vatai László: Az evangéliumi szabadság

nivalóit, bár hatalmas kultúr- és társadalmi területet fogott be vele az igehirdetésében. A lényeg akkor is Krisztus megváltó tette volt: a názáreti Jézusban megjelent a földön az Isten; megszánta a bűnbe merült embert és nagyszerűnek vélt lázadó kultúráját. Senki sem tudja saját erejével megváltani magát, de Krisztusban létrejöhet a Homo Renatus, az újjászületett ember, s győztesként élhet a világban. Az előbb felvázolt színezettséggel ez volt Ravasz mondanivalója a két háború közti években.

Közvetlenül az ostrom után, sőt még az ostrom közben — hisz Budát még tartották a németek — hangzott el Ravasz első igehirdetése a Kálvin téri templomban. Süvítő hidegben gyűlt össze a pincék mélyéről a gyülekezet, Budáról a németek a Kálvin téri orosz ágyúállásokat bombázták; a szomszéd épület telitalálatot kapott, a templom is rengett tőle, már egy ablaka sem volt ép. Ravasz a szószéken állt, s mondta a Bibliából az Isten üzenetét. A nagy igehirdető az eddigiekhez képest más tónust használt, nemcsak az aktuális helyzet miatt, hanem kézzelfogható módon érezte az Isten történelemformáló szerepét. Tudta, hogy a régi világ megítéltetett; másfelől pedig: nem a kommunizmus a megváltó erő. Tisztán felmérte további küldetését: egyházkormányzásával ítéletet kell mondani mind a kettőre, hisz elvetette őket az Isten, s fölöttük az összetört emberek és megrendült egyház számára az evangéliumból hirdetni kell Krisztusban a kegyelmet. Hivők és a gyülekezetek életén át tartja meg az Isten a magyar népet. Püspöki ténykedése végéig szólta az ítéletet, s nem halkult el prédikációiban a kegyelem hangja sem. Autonóm ember, keresztyén műveltség belefakult az elvetett múltba.

Első igehirdetésének az alapigéje Galata 6:1-10 volt: „Ne tévelyegjetek; Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is... ” Hangzott a ítélete: „A testnek vetettünk és halált arattunk. ” De ugyanolyan erővel szólta a kegyelmet is: „Vessünk a léleknek, hogy arassunk igaz életet!" Nálunk különösen a közép- és felsőosztályt sújtotta Isten haragja, de nemcsak mi, hanem az egész emberiség ítélet alá esik: „Testnek vetett a világ, mikor felépítette a szívtelen kapitalizmust; amikor törvénnyé tette: aki bírja, marja... ” Külön kis világunkban: „Testnek vetettünk mi is — hadd zúgjon a mea culpánk —, amikor hadat üzentünk a világ három legfélelmetesebb nagyhatalmának..." Modem pogányságunk éveiben: „Addig, amíg a magunk urai voltunk, Budapesten egész néprétegeket dúvadként irtottak..." Tévelyegtünk, eltévedtünk, a testnek vetettünk. — De az ítélet mellett a Bibliából szól hozzánk a kegyelem szava is: „ Van menekvés, ha a léleknek vetünk. Léleknek az vet,

94