Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)
Nt. Bütösi János: "Termékeny zavar" Magyarországon?
désével, vagy ez ámulatos ténynek van valami más oka és célja is?... De van vád is a kérdésben: ki és mi juttatott minket abba a szomorú helyzetbe, hogy szinte reménytelenül eladósodtunk, hogy lelki balkánizálódásba estünk, hogy halódunk, hogy ma Magyarországon a magyarság zöme nem lát reménységet és másutt keresi jövendője kibontakozását stb. — ki felelős mindezekért?... Viszont sokan reménységgel teszik fel a kérdést és inkább az érdekli őket, hogy hogyan használják ki a krízis lehetőségeit, a „kairos” soha vissza nem térő alkalmát, a nyitott ajtó ígéretét egy új Magyarország megépítésére. Ezen a ponton jelentkezik a „harmadik út” kérdése, melyre most figyelmünket fordítjuk. A harmadik út: Miért? Csoóri Sándor a „Hitel” első számában „A visszaszerzés reménysége” címmel erről ír bevezetőt. „Nekünk az élet hitelét, a szavak hitelét, a szétszórtságban is összetartozó nép hitelét, a romok, a vér mocskai közé került ember hitelét is vissza kell szereznünk” — írja. Élesebben fogalmaz Csurka István, amikor próbál felelni a kérdésre, „Miért a harmadik út?”. Abból indul ki, hogy az elmúlt 30—40 év a Nagy döntetlen korszaka volt. A képet így írja le: „Két félelmetes világbajnok ült a sakkasztalnál fent a világszínpadon és a partinak több milliárd nézője volt... Négy évtizede folyik ez a mérkőzés és annak ellenére, hogy a nagymesterek eleve megegyeztek a döntetlenben, még mielőtt leültek volna játszani, mostanra a mérkőzés mégis eldőlt. Sötét feladta... A győztes fél, világos, még sok mindent el fog követni, hogy sötét veresége ne kerüljön nyilvánosságra... Mintha bizony világos félne a saját győzelme kihirdetésétől. Ezért aztán... úgy tesznek, mintha küzdenének. Milyen hosszú lesz ez a korszak?... Mi éppen értelmetlenül eltelt életünk, hiába lefutott évtizedeink és szenvedéseink és véráldozataink nevében kérjük, követeljük az eredmény nyilvánosságra hozását, mert számunkra ez életkérdés. És részünk van, komoly részünk van a nagy döntetlen ilyentén alakulásában.” Aztán meg is magyarázza a képet: a sztálini alapú szocializmus megbukott. Nemcsak a Nyugat gazdasági és technikai fölényén, anyagi és szellemi túlsúlyán bukott meg, nemcsak a saját belső tehetetlenségén, hanem legalább ilyen mértékben Közép- Európa népeinek szívós ellenállásán, véráldozatán. Erről meg így ír: „1956 zengő budapesti őszének egyik, már a felvonulások első félórájában kipattant jelszava így szólt: ,Nem állunk meg félúton’ — Sztálinizmus pusztuljon!’ A kívánság akkor gyorsan teljesült, később azonban lánctalpakon és erdőnyi akasztófa gyalogsági 52
