Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)
Nt. Kovács Zoltán: Egy esztendő a mérlegen
bánatos és kétségbeesett szemekből a hit, remény és bizodalom fénye kezdett sugározni. Ilyenkor lélekben leborulva Istennek adtam hálát. A látogatások időtartalma váltakozó volt, mert ez függött a körülményektől, a látogatott személy lelki beállítottságától s fizikai állapotától. Vannak olyan esetek, amikor egynéhány perc is kielégítő vergődő szívek megnyugtatására, azonban néha egy félóra sem elegendő egy-egy gondozottunk lelkiállapotának kiegyensúlyozására. Az év legkritikusabb hónapja a december, a karácsony hónapja, mert ilyenkor tör fel leghamarabb a magányosság, az elhagyatottság érzése azok között, akiknek már nincsenek hozzátartozói, ők érzik a családi szeretet hiányát a legjobban akkor, amikor azt látják, hogy a többi beteget milyen szeretettel veszi körül családjuk tagjai. A karácsonyi időszakban 30—40%-kal emelni szoktam látogatásaim számát, különösen azoknál, akik rokonok nélkül, mint megtépázott öreg tölgyek állanak az élet viharában. A lelkigondozás másik fele az istentiszteletek tartására terjed ki. Az Úrnak 1988. esztendejében rendszeresen tartottunk istentiszteleteket vasárnapokon és ünnepnapokon. Amióta a „solárium” megépült a második emeleten, a Bethlen Otthont mindig hűségesen támogató egyik amerikai keresztyén jóvoltából, azóta abban az új, szép, tágas és növényekkel ízlésesen díszített teremben tartjuk istentiszteleteinket. Az istentiszteletek látogatottsága jónak mondható, különösen akkor, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a Bethlen Otthon gondozottjainak kb. 50 %-a ágyban fekvő beteg, akik a maguk erejéből ágyukat elhagyni képtelenek. Istentiszteleteinket 18—24 egyén látogatta rendszeresen, akik közül átlag négy-öt személyt hoztak tolókocsiban. Gondozottjainkon kívül rendszeresen járnak még istentiszteleteinkre a „Nyugdíjasok Falujából” azok, akik az Igére szomjasak. A Ligonier Valley Ministerial Association lelkészei havonta 3—4 alkalommal tartanak istentiszteletet angol nyelven. Az Úrnak asztala hat alkalommal volt megterítve. Akik képtelenek voltak megjelenni gyengeségük, vagy betegségük miatt, azokhoz személyesen vittem a megtöretett test és kiontott vér jelképeit. Kórházi látogatásaim alatt is volt nyolc olyan alkalom, amikor a betegek kérésére úrvacsorát osztottam. A meghatódottság érzése még most is ott van szívemben, amikor arról teszek jelentést, hogy a Bethlen Otthon gondozottjai a „Nyugdíjasok falujá”-nak lakóival egyetemben egy gyönyörű magyar palástot készítettek tudtom nélkül szülővárosomban Debrecenben, amelyet a gyülekezet születésnapomon helyezett vállamra istentiszteletünk alkalmával. Isten áldja meg őket érte. 41
