Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Ausztrália

gyülekezeteknek, hogy elszigetelten és messze bár, mégsem vagyunk árván, megsegít minket továbbra is az Úr. Megsegít akkor is, ha fogy a számunk, ha nagy öregjeink lassan itthagynak bennünket, ha nem látjuk többé arcukat megszokott helyükön istentiszteleteinken, kultúrdélutánjainkon, nőegyletünk gyűlésein.

Szőnyi Istvánná hagyott el először bennünket, egyházunk és nőegyletünk mindvégig hűséges alapító tagja. Szerénysége elhárított magától minden tisztséget, de élen járt munkában, buzgóságban egyaránt. Türelme és áradó szeretete békét hozott mindenüvé, ahol csak megjelent. A novemberi temetést februári követte: egyházunk presbitere, dr. Drávetzky István tért meg Urához. Nyolcvan esztendeje meg nem szűnő szolgálat volt egyháza és a magyarság érdekében. Könyvtárosa volt a Nőegylet és Magyar Egyesület közös könyvtárának, önzetlen és lelkes terjesztője a nyugati magyar irodalomnak. Snájder János volt a harmadik nagy öreg, áprilisban szólította magához az Úr. Hosszú betegségét keresztyéni türelemmel viselte; hol kórházban volt, hol odahaza, ám amikor csak tehette, megjelent közöttünk, ott láttuk az utolsó sorok egyikében, mellette botja, kezében zsoltár. Egyike volt azoknak a délvidéki embereknek, akikről Herczeg Ferenc méltán mintázhatta regényei hőseit: hűséges volt egyházához, két anyanyelvéhez, érzelmeiben a magyarsághoz. Mindhárom kedves halottunkat nagy részvéttel temettük a karrakattai temetőbe, lelkészünk hirdette a vigasztalás igéit koporsóik felett.

Istentiszteleteink látogatottsága csökkenőben volt az esztendő elején, azt tapasztalhattuk sátoros ünnepeinken is, csak az év vége felé emelkedett újra a harmincas szám felé. Ennek oka részben a gyülekezet már említett elöregedése, másrészről az a körülmény, hogy az újonnan érkezettek el-el maradoznak, vagy egyáltalán nem jönnek hívásunkra közénk. Ezt a jelenséget sajnálattal tapasztaljuk az elcsatolt területekről származottak közül is, akiknél az egyházhoz való tartozás magyarságuk megtartását is jelentette a háború után. A vallásos oktatás, templomba járás elnyomása, a materialista ideológián és annak az ideológiának gyakorlati megvalósításán alapuló állam negyven esztendős keserű gyümölcsét mi is tapasztaljuk idekint. Éppen ezért boldogan olvassuk otthon megjelenő egyházi újságjainkban a vallásoktatás intézményes megindulását és imádkozunk annak sikeréért. Imádkozunk a fasori evangélikus gimnázium és a református középiskolák újrafelállításáért a régi, nagymultú kollégiumaink helyén, melyek érdekében megkezdődtek az előzetes tárgyalások, és az evangélikus gimnázium megnyitására már a közeljövőben számítani lehet. A jó hírek bizta305