Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Európa

Különösen Párizsban történhetett volna ez meg, ahol az önálló, független és a francia állam által egyedül elismert magyar protestáns „istentiszteleti közösség” élén — az állami szabályzat szerint — minden politikai, anyagi és erkölcsi felelősség egyedül a lelkész vállain nyugszik.

Másfél évvel halála előtt elvesztette áldott lelkű, hűséges feleségét, akivel együtt élték meg a szívinfarktuszok nehéz csatáit is. Ez az esemény testében-lelkében megtörte. Már ekkor a Nyugat-Németországban élő nyugdíjas lelkésztestvére többször sietett segítségére nagyobb egyházi alkalmakkor. A gyülekezet lelkipásztorának, Kulifay Imrének a halála után megválasztották az új presbitériumot és az új főgondnokot Kajdi Sándor építészmérnök személyében, és a gyülekezet vezetőségének öttagú grémiumát és az eddigi segítő lelkésztetsvért Kulifay Gyulát egyhangúlag kérték fel ereje szerint való vállalására a pásztori szolgálatnak, ó minden lelkészi illetmény nélkül vállalta a feladatot, az Isten országa ügye iránti és a gyülekezet iránti szerétéiből — feleségével együtt maguk is mélyen megrendülve az eseményekben.

A lelkészi hivatal és lelkészlakás az elhunyt lelkész bérelt magánlakása volt, ki 16 éven át sofőrséggel biztosította gyülekezete és a maga életét. Éjjel-nappali munkával pár napon belül kellett e lakást hú és fáradtságot nem ismerő egyháztagok segítségével felszámolni. E könnyes élményben valakiben felvetődött a gondolat: „nem kéne lehúzni a rollót a gyülekezet előtt is”? — Nem a kishitűség fogalmazta ezt, hanem a sivár árvaság és a félévszázados emlékekre települő bánat.

m %

Az 1986-ban elhunyt, nagy-beteg lelkipásztor és balján testvéröccse, az új pásztor.

289