Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Dr. Vatai László: Az evangéliumi szabadság

a Habsburgok német—római ideológiája és törekvése végképp elsüllyedt — hanem az uralomra jutott marxizmustól. Az új világot a magyar történelem sokszor eltiport szellemében kell megvalósítani; a nép „Demokráciáját építse ki a magyar történelmi hagyományok szellemében, mert nemcsak a feudalizmusnak van története Magyarországon, van a demokráciának is. Kálmán és Mátyás király, az erdélyi fejedelmek, az egész protestantizmus, II. József, a reformkor, Kossuth és az igazi liberalizmus..." Rákosiék tisztán lemérték Ravasz magatartását és törekvéseit, a rejtett veszedelem itt támadt rájuk: nem a reakció, hanem a tiszta szocializmus és demokrácia volt a tényleges ellenfelük. Ráadásul ez nem politikai módszerekkel operált, hanem a Biblia szellemében a magyar lélek mélyén szunnyadó erós vágyakat keltette életre.

Legélesebb összeütközése a kommunista diktatúra felé rohanó hatalommal az iskolák államosítása kérdésében adódott és a fakultatív vallásoktatás miatt. Az egyházi iskolák államosítása kezdettől fogva rajta volt a marxizmus programján, de a többpártrendszerű koalíciós időben még nem vihették véghez, 1947 első felében azonban elérkezettnek látták erre az időt. Ravaszt régóta foglalkoztatta az egyházi iskolák ügye. Egyfelől halálos komolyan vette Krisztus parancsát, „elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket", a jövendő generációt is a gyermekeken keresztül. Évszázadokkal ezelőtt így nőtt naggyá a magyar református egyház, s most, iskolák nélkül könnyen el is bukhat. Másfelől látta, hogy az egyház önerejéből az elemiktől kezdve az akadémiákig képtelen fenntartani ezernél több iskolát; eddig is csak a régi alapítványok és a külföldi segítség tette lehetővé. Ezek eltűntek, többé nem lehet számítani rájuk, az egyházi iskolákat mégis fenn kell tartani, de estik a gyülekezetek teherbíró képességéhez mérten. Elfogadhatatlan állapot a kommunisták pénzéből élő felekezeti oktatás, iskolái megőrzése érdekében az egyháznak kell végsőkig megerőltetnie magát. Döntő többségükben a gyülekezetek presbitériumai is állást foglaltak az iskolák mellett. Később mégis megtörtént az államosítás, csak egy középiskola és két teológiai akadémia maradt az egyház kezén. Rendkívül súlyos csatavesztés volt; a Ravasz utáni kollaboráns, vonalas egyházvezetők Számlájára kell írni.

1947 márciusában az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter — a kommunisták nyílt eszköze — bejelentette a fakultatív vallásoktatás tervezett bevezetését. Országszerte nagy volt a felzúdulás; most is Ravasz vezette a harcot. Megegyezett az akkori református vallású miniszterelnökkel, Nagy Ferenccel, hogy „...a fakultatív vallásoktatás elfogadható, ha nem a vallásiét