Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Dr. Bütösi János: "Menjetek el tehát…"

Makkai Sándor püspök sokak érzését fogalmazta meg, amikor kibocsátó beszédében ezeket mondotta: ,,Ünnepélyes, történelmi pillanat ez az erdélyi református anyaszent egyház életében... Ebben a történelmi órában a földretiport, levert, szegény egyházunkhoz szól az Úr, hogy mi is részt vegyünk a missziós hadsereg harcában. Ezt a vállalkozást emberileg nehéz megérteni. Ma sok baj van, kevés a pénz, kevés rá az erő, hogy szegénységünkben is idegen népek térítésére küldjük el fiunkat, akit itthon is tarthatnánk, hogy áldozatát a hazai oltáron égesse el... Ez a küldetés csodálatos isteni gondolatot rejt magában. Megpróbáltatásunkban, nyomorúságunkban forduljunk el magunktól és tudjunk másokért élni és dolgozni. Az igazi boldogság az, ha élni és égni tudunk testvéreinkért, akiket nem is ismerünk.” És Babos Sándor, erősen fogva a két ezüst gyertyatartót, melyet keresztyén barátai ajándékoztak neki, lassan ismétli a szavakat: ,,En leszek a gyertya, erdélyi egyházam lesz a gyertyatartó, míg az Úr adja a

lángot..." így indult el Kínába.

*

MANCHURIA: a merész vállalkozás évei (1933 — 1947)

1. Mikor az Úr Jézus Krisztus Simon Pétert bocsátotta ki missziói munkájára, nem érdeklődött nyelvi képességei felől, sem nevelési eredményei vagy teológiai bizonyítványai felől, de még csak áldozatvállalási készsége felől sem, nem mintha ezek lényegtelen kérdések lennének, de mert szeretet nélkül semmi haszon nincs ezekből, ezt kérdezte: ,,Simon, fóna fia, szeretsz-e engem?" És mivel ezt háromszor kérdezte meg, a nagy halász erősen megszomorodott lélekkel hallotta a kibocsátó szavakat, ,,Legeltesd az én bárányaimat! Őrizd az én juhaimatí’ Qán. 21:15-17). A Krisztus iránti szeretet, mely a magunk méltatlan voltának az ismeretével párosul, az egyetlen lényeges követelmény az Úr bármiféle szolgálatában. Mert mi arra küldettünk el, hogy bizonyságot tegyünk Istennek a Krisztus Jézusban megjelent szeretetéről. Ez a küldetés sohasem könnyű, de Az, Aki elküld, erővel is felruház. Ez az, amit Babos Sándor újból meg újból megtapasztalt Manchuriában. Hadd illusztráljam ezt egy pár idézettel könyvéből, mely a ,,Pagodák árnyékában” címmel jelent meg 1944-ben. ,,Nagy örömmel tanulok kínaiul. Boldog vagyok, hogy a kínaiak között lehetek... Nagyon szeretem a kínaiakat, nagyon kedvesek, de borzasztó piszkosak." Egyszer egy kínai gyermekkel megy kézenfogva, amikor elönti a szívét ez a szeretet: ,, Úgy szeretem a társaságát ennek a kínai csemetének! Istenem, ha mind oda tudnám vezetni őket az Úrhoz, hogy fézus legyen az ő barátjuk, de

75