Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Dr. Bütösi János: "Menjetek el tehát…"

hanem az Úr parancsa, akinek adatott minden hatalom égen és földön." így történt, hogy amikor Makkai Sándor püspök, aki az egyházban a missziói öntudatosulás vezető erejévé lett, egy alkalommal azt a „véletlen” megjegyzést tette, hogy ,,ha valaki Erdélyben készen lenne menni, a mi egyházunk is részt tudna venni abban, hogy tanítványokat toborozzunk Krisztusnak más országokban is" — a fiatal Babos Sándor nem bírta felejteni a szavakat!... ,, Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknekf' Az egyének, egyházak és nemzetek számára a legnagyobb tragédia nem egy veszteség elszenvedése, hanem az a lelki vakság, amelyik visszautasítja az Úr akaratának és terveinek szolgálatát.

3. Ahogy Babos Sándorban megérlelődött a készség engedelmeskedni Krisztus parancsának, kritikus kérdések merültek fel: hol, hogyan? S amiképpen Pál apostolnak éveket kellett tölteni Arábiában (Gál. 1:17), mielőtt kivilágosodott előtte, hogyan és milyen területen akarta az Úr őt használni, éppen úgy Babos Sándornak is át kellett mennie a bizonytalanság és keresés időszakán. Német és amerikai barátai a mohamedán missziót ajánlották neki, mely valamilyen oknál fogva oly logikunak tetszett, hogy a magyarországi református egyház szintén küldött e területre misszionáriust Döbrössy Lajos személyében. Makkai püspök azonban — ismét valamilyen oknál fogva — úgy érezte, hogy ázsiai testvéreinkre, ,,rokonaink”-ra kell inkább felfigyelni. ,,Nekünk Ázsiába, Kínába kell mennünk” — mondotta —, ,, hogy vérrokonaink között ismerjük fel, miként lehetünk testvérek a Krisztusban." Ezért hát a jó püspök 1928-ban az Erdélyen kívüli magyarok közé, az úgynevezett regátba, küldte ki a lelkes fiatal Babos Sándort, hogy ott szolgáljon, míg az Úr megmutatja nekik, mit akar velük. Erről a tapasztalatáról 1944-ben így ír Sándor: ,,Hogy miért kellett nekem akkor Brailában lenni, akkor nem tudtam és nem értettem. Most tudom. Mielőtt a tényleges miszsziói munkába indultam volna, Isten ki akarta velem járatni a regáti missziói iskolát is. Nagyszerű iskola, mondhatom. Hitet próbára tevő, türelmet kovácsoló, Isten előtt megalázkodásra késztető, önmagunk tehetetlenségének a beismerésére késztető, lelket edző, szer etetet, felelősséget mélyítő iskola..." Sándor négy évig járta ezt az iskolát, míg megnyílt az út Manchuria felé! Vajon mi komolyan vesszük-e Isten menetrendjét és elfogadjuk-e a fegyelmezett felkészülés szükségességét?

4. A négyéves előkészület (1928 — 32) fontos volt egy más szempontból is. Ez idő alatt ugyanis a misszió az erdélyi református egyház felelősségévé lett. Nem természetes dolog ez. A

73