Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Dr. Bütösi János: "Menjetek el tehát…"

később, amikor levelezni kezd Kunst Irénnel, ezzel a nagy német­magyar származású kínai misszionárius nővel, aki 30 éven át imádkozott, hogy Isten ébressze fel a magyar keresztyénekben a világ-misszió iránti felelősséget, Sándor ámuldozó hálaadással teszi fel a kérdést: ,,Lehetséges, hogy amikor én 1903-ban meg­születtem, valaki már imádkozott érettem? Kunst Irén úgy érezte, hogy ez történt!' Mi is így érezzük. Mert, ha az Úr ismerte Jeré­­miást, mielőtt az anyaméhben megformálta, s prófétai szolgá­latra szentelte, mielőtt a világra jött volna, miért lehetetlenség abban hinni, hogy Isten ismerte, megszentelte és elrendelte a Ba­bosék sajátos szolgálatát is, mielőtt megszülettek volna. Hiszen érvényes ez nemcsak Babosékra, de ránk is! Mert bár gyakran összekavarjuk a predestinációt fatalizmussal és determinizmussal, igeszerű azt hinni, hogy mielőtt megszülettünk volna és bármi jót vagy rosszat tehettünk volna, Ő kegyelmesen meghatározta feladatunkat, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az Ő ke­gyelmi elválasztása alapján (Róm. 9:11-12). Azt pedig semmi­képpen se felejtsük el, hogy az egyházban sok nagy esemény titka a kitartó imádság! 2. Róma 8:30 szerint,,akiket listen) eleve elrendelt, azokat el is hívta". Istennek ez az elhívása gyakran különböző utakon ér­kezik meg hozzánk: az írásokon, tanácsadásokon, körülmé­nyeken, stb. keresztül, de a mi református őseink szerették úgy mondani, hogy általánosságba véve az elhívás mind a Szentlélek belső munkája, mind pedig az egyház külső felismerése. Babos Sándor esetében Isten elhívásának e kettős szempontja egészen nyilvánvaló. Míg belsőleg Isten a kolozsvári teológiai főiskolán készítette fel, különösen imádságon, tanulmányain és hét keresz­tyén barát testvéri közösségén keresztül (László Dezső, Horváth Jenő, Borbáth Dániel, Dávid Gyula, Bencze József, Bedő Béla és Babos Sándor), valamint a nyugati keresztyénséggel való kapcso­latai által — addig a külső elhívás lehetősége is egyre erősödött az erdélyi református egyház növekvő missziói felelőssége által. Mindez pedig a legszokatlanabb körülmények közepette. Mint ahogy Sándor feljegyezte: ,,Amikor Trianonban Erdélyt levágták a magyar nemzet testéről, amikor minden összeomlani látszott atyáink szemében, akik többé nem tudtak tanácsolni bennünket a jövendő feladatait illetően -, amikor minden szólam haszonta­lannak bizonyult megküzdeni a nemzeti veszedelemmel — akkor az Úr fiatal professzorok és tanulók által megnyitotta a sze­münket, hogy lássuk a belső és felfelé nyíló lehetőségek széles te­rületét. Kezdtük megérteni, hogy az ,elmenvén, tegyetek tanítvá­nyokká minden népeket' nem ártalmatlan keresztelési formula, 72

Next

/
Thumbnails
Contents