Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Dr. Medyesy Laslo M.: A Magyar Református ökumené nehézségei

Laslo M. Medyesy:

A MAGYAR REFORMÁTUS ÖKUMENÉ nehézségei

Címünk utolsó szava szándékosan íródott kisbetűvel. Hiszen nem szép az, ha valaki csak akadályokról, nehézségekről akar szólni. Ha szószerint vennénk a bölcs közmondást: ,, Vagy jót vagy semmit", főleg önmagunkról, akkor abba kellene hagyni ezt az írást. Kétségtelen, hogy vannak sokan, akik hajlamosak csak a nehézségeket látni és mint vesszőparipán azokon lovagolni. A borúlátó ember minden tervet, elképzelést a „lehetetlen”, „nem fog úgysem sikerülni”, „már sokan próbálták hiába” álokoskodásával igyekszik megállítani és biztosítani azt, hogy az ő részvételére senki ne számítson. Az ilyen életfelfogás végeredményben bénító tehetetlenséghez vezet.

Ezzel szemben áll a másik véglet, amikor rózsaszínű szemüveggel nézünk mindent és túlzott, alaptalan optimizmussal a nehézségeket félresöpörjük mondván, túlbuzgón, hogy terveinket, elképzeléseinket erős akarattal, munkával feltétlenül elérthetjük. Az ilyen viselkedés sem vezethet eredményhez, mert végsősoron álmodozó és felelőtlen. Valahol a két véglet, a két szélsőséges álláspont között van a valóság, amikor a nehézségeket objektívan tudomásul vesszük és azokat bekalkulálva egy akció tervébe, bátran munkához fogunk.

A hívő ember számára van azonban egy másik, legfontosabb tényező is, ami céljait, elképzeléseit és azok elérhetőségét befolyásolhatja: ez az Isten akarata és jelenléte a tervezésben és a kivitelezésben. Mit akar tőlem az Úr? Hogyan lehetek engedelmes eszköz Isten kezében? Hogyan építi ez az O országát? Szolgálja-e ez az elképzelés Krisztus egyházát? Hogyan és hol kell Isten segítségét kérni? Ezeknek az alapkérdéseknek tisztázása nélkül a hivő ember nem tervez, nem indul el míg ezeket lelkiismeretében az Istennel nem rendezi. Amikor aztán útra kel a kitűzött cél felé, akkor is imádkozó lélekkel állandó kapcsolatban van és marad Urával. így tehát teológiailag szólva, mint Isten munkatársai csupán „rész” tervezők és „rész” végrehajtók vagyunk azokban a tervekben, amelyeknek eredete Tőle van.

Különösen áll ez a Magyar Református Ökümené kérdésére. Az az erőfeszítés, hogy a darabokra szakadt Egyetemes Magyar Református Egyház gyermekei és örökösei egymást keressék, az elsősorban egy teológiai kérdés, lelki szükség. Századunk ökumenikus egységtörekvéseiben ez az iparkodás is igazolt, ezt sem szabad elfelejtenünk! Hogyan beszélhetünk mi nagyobb keresztyén egységről, ha erről a hozzánk legközelebb esőről nem szó64