Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Áprily Lajos: Vándor
Volt nálam egy gépírásos teológiai dolgozat, magammal vittem az útra elolvasás végett. Azt is elvették. A főhadnagy leült és megszámolta a lapokat. Végül is megengedték, hogy felöltözzem. Közben rátették a játszásra kicsiny magnómat: egy erdélyi istentiszteletet hallgathattak meg. Olyan erősen játszották, hogy az egész vagon utazóközönsége is odafigyelhetett az igehirdetésre: ,,a királyok elmúltak, a mostani hatalmasságoknak is vége lesz egyszer" hallhatták. A főhadnagy egy félóra múlva — románul — javasolta az ezredesnek, hogy vegyék el a kis kazettát. Az ezredes azt felelte, nem lehet, mert nem érdemes, nekik nincs ilyen kis magnójuk, amin lejátszhatnák. Különben is ez a pofa Kanadában él és baj lehet belőle. Erre a főhadnagy visszajött és dühösen azt mondotta, nyugati állampolgár, Montreálban, Kanadában él, de mégiscsak egy ,,bozgor magyar” azaz egy sehonnai bitang magyar... Földhöz vágta ezzel kis magnómat. Annak kis ablakocskája azonnal összetört, de hűségesen és jól működik. Ismét tanácskoztak kint. Visszaadták az útlevelemet, és most elvették a nálam lévő román és erdélyi újságokat: Scientiat, Literarria romanat, az Előrét és a Vörös Zászlót. Ekkor tiltakoztam: hivatalos árfolyamon beváltott lejért vettem, ezek az enyémek, sőt mi több, az Önök propagandája van benne, miért, talán szégyenük? — mondottam, mire fel a főhadnagy összegyűrte őket és az arcomba dobta. Becsapták az ajtót és elvonultak. A vonat megindult és a többi utas tapsolni kezdett az arab terrorista útitársam vezetésével. Apr ily L aj o s VÁNDOR A nyugtalan patak lelkét szeretted, suhogó völgyek útjait követted. Gyönyörködtél gátnál, zuhatagoknál, de mindig új szépség után futottál. Mi lenne, hogyha egyszer nem sietnél s megállnál egy tónál: Genezáretnél? 63
