Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Dr. Komjáthy Aladár: Hét nap Erdélyben
Kikövetkeztetik, hogy valami oka van mindennek és ez pedig az én útlevelem. Megindul a beszélgetés: szinte vallásos közösséggé forrunk össze, kiderül, hogy legtöbbjük ,,egyházi követ”: a két hölgy katolikus, és egyházközségeik szeretetcsomagjait viszik át havonta egyszer. A két fiatalember református: évek óta viszik a szükséges hiánycikkeket, ahová éppen kell. Két óra múlva egy ezredes hozza vissza az útlevelemet és közli velem, hogy Kolozsváron csak a Hotel Belvedereben szállhatok meg, és ne is próbálkozzak másüvé menni, mert a Hotel Belvedereben — már várnak. Sarkonfordul és leszáll. Rögtön megindul a vonat Nagyvárad felé — két órás késéssel — úgy néz ki — miattam. A püspökladányi fiatalember megszólal: ugye, a montreáli tiszteletes úr tetszik lenni? Hallottam magát többször a kanadai rádióban. Hát aztán, hogy van a Végh Imre kollega, meg a Hermann Judith, és sorolja a többi nevet. Kiderül, már húsz éve, amikor csak teheti és bejön az adás, szívesen hallgatja a kanadai rádió magyar adását. A jól tájékozott útitársunk aztán mindenkinek elmondta, hogy volt Ottawában egy tüntetés két évvel ezelőtt és hát ezért érdeklődtek annyira az útlevelem után a határnál. Jóllehet éjfél jócskán elmúlt, de Kolozsvárig úgy néznek rám, mint valaki rendkívül fontosra. Pedig ők a fontosak: életmentő hősök, akik minden szabadidejüket és vakációjukat feláldozzák, hogy segítsenek... Elképesztőek az útak a havasokban. Pláne, ha egy bivalyos szekér baktat a kocsi előtt. így volt az egyik vasárnap reggel is. Aztán megszűnt az út. Párszáz métert gyalog kellett bandukolni, hogy a csodálatosan szép, picike templomhoz eljussunk: istentiszteletre. Árpád-kori templom: tizenkettedik században kezdték építeni. Magyar rovásírás a régi kövekben, a szövege az, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Számos kocsi torkollott össze: legalább öt megyéből. Mind művészek, festők, szobrászok és írók. Engem is elhoztak. Szembejön velünk a lelkipásztor: láthatóan nagyon ideges. A bemutatkozáskor mondja: kérlek, én nem hallottam a nevedet, azt sem, hogy Kanadából jöttél, minél kevesebbet tudok, annál jobb, mert akkor nyugodtan csak annyit kell jelentsek, hogy valakinek itt volt egy kanadai barátja, de én még a nevét sem tudom. Hát igen: a marosvásárhelyi vártemplom papját nemrég bántalmazták a securitatén, azért, mert nem jelentette be azt, hogy egy amerikai állampolgár Washingtonból, mint turista, megnézte a templomot. Az illető turista eléggé elővigyázatlan volt: túlsókat fecsegett arról, hogy milyen befolyása van neki az amerikai nagy politikára. így aztán az amerikai látogatót is bevitték a 55
