Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Dr. Komjáthy Aladár: Hét nap Erdélyben
securitatéra. Aztán mindenkit előállítottak, ahol megfordult. A református pap kolléga azt sem tudta, hogy a világon van az amerikai utas, de mivel az ő templomát, hétköznap, megnézte, mint turista: bevitték és megverték. Nehéz volt ilyen érzésekkel végigülni az istentiszteletet: pedig olyan aranyos székely leányka orgonáit egy kézitáskában hordozott orgonán. Olyan szép volt az igehirdetés, hiszen az én drága barátom tartotta, aki pontosan egy évvel azelőtt nálunk prédikált Montreálban. Rögtön az istentisztelet után hazavitettem magam a nemzetközi hotel biztonságába, ahol a toalettben is volt két lehallgató készülék. A hotel 415-ös számú szobájába visszatérve, rádöbbentem arra, hogy nem figyeltem végül is oda a szép prédikációra. Csak a szép szavakra figyeltem, a csodálatos és ízes székely beszédre, de az üzenetre nem. Felvettem azonban zsebben is hordozható kis magnómra. Nocsak, hallgassuk meg. Hol? Egy kicsit zavart a gondolat, hogy velem együtt mások is meghallgassák, akik a lehallgató készülék másik oldalán ülnek, hiszen még a fürdőszobában is ott árulkodott két picike mikrofon. Kisétáltam hát a hotelből és leültem a főtéren egy padra. Pontosan a nagy nemzeti ünnep volt aznap: mindenütt Ceausescu diktátor hatalmas képei; azoknál biztonságosabb helyet nem is találhattam volna. Pontosan abban az időben kezdődött Montreálban az istentisztelet, ahol szeretteim és barátaim az Úrnak asztalához járultak, Ceausescu — ahogy itt mondják: a nagyfőnök — vigyorgó képe alatt meghallgattam, most már figyelmesen, a prédikációt, amely arról szólt, hogy ,,ímé, én mindent újjáteszek, és aki győz, az örökségül nyer mindent...”, ahogy a megdicsőült Krisztus mondotta a Biblia utolsó lapjain. Micsoda bátor beszéd volt. Akkor értettem meg, hogy állandóan nekem beszélt az én drága barátom: ,,aki az óceánon túlról itt van...”. Micsoda hittell Halálra ítélt népnek állandóan üldözött és elnyomott prédikátora, micsoda bátorsággal mondja, hogy a királyok elmúltak és a mai hatalmasságok is elmúlnak majd egyszer, de amiről az ősi kövekbe berótt igék szólnak: az megmarad, megtart és megsegít. — Jaj, csak átvihessem ezt a picike magnószalagot majd Kanadába: ott élő családjának, mindnyájunknak, a gyülekezetnek. A házsongárdi temető — történelem. Zarándoklatunk során oda is eljutottunk. Másodízben: most kanadai szemmel jártam az ősi sírok között. Három évvel ezelőtt jártam ott először, és mégis szembeötlő volt a változás. Ősi magyar főnemesi sírboltokról lekaparták a címert és a nevet, s ott hivalkodnak a frissen odame56
