Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Dr. Komjáthy Aladár: Hét nap Erdélyben
Dr. Komjáthy Aladár: HÉT NAP ERDÉLYBEN Mikor Biharkeresztesről elindult a vonat a román határállomás, Biharpüspöki felé — mélységes csend van a zsúfolásig megtelt vonatban. Pedig olyan biztatóan, mosolyogva, bátorították a magyar határőrök és vámosok az utasokat: nem kell félni, ,,mióta az amik elkapták a szájukat, azóta csak ímmel-ámmal turkálnak a csomagban”. Ezt érthető nyelvre lefordítva úgy kell értelmezni, hogy amióta az amerikai kongresszus felfüggesztette a vámkedvezményt, azóta utasítást kaptak a román határőrök, hogy udvariasabban kell viselkedni és a vámosoknak meg nem kell mindent elvenni. Útitársaim azonban gyakorlott erdélyi utazók: minden egyes vámost és határőrt ismernek, hiszen mindegyikük havonta, illetve hat hetenként hordja hűségesen az élelmiszert és egyéb hiánycikkeket: középkorú hölgy Egerből Marosvásárhelyre, leánya — aki Budapesten él — úgyszintén. A mellettem ülő fiatalember rendszeres egyházi futárszolgálatot végez: élelmiszerrel és gyógyszerrel — ő utazik a legmesszebbre, Máramarossziget környékére. Egy kedves, tömzsi alak Püspökladányból minden szabad hétvégét arra áldozza, hogy ugyancsak óriási csomagokkal menjen Nagyszalontára és környékére. Mondhatnám, hogy imádságos csend van, mint kiderült később, valóban mindenki magában imádkozott, hogy a magyar határőrök igaz prófétának bizonyuljanak. Van egy ijedt székely leányka is köztünk, ő először járt kint Magyarországon és látszik, hogy mindent, ami rajta van, most kapta. Aztán van még egy fiatalember, Nyitráról, csehszlovákiai magyar fiú, aki hajós és a Fekete-tengeren veszteglő hajójához igyekszik. Ő biztatja a székely leányzót, hogy majd ő átvállalja a leányka óriási kofferjait — tele magyarországi dolgokkal. Valójában nem történik semmi különösebb, csak az én óriási bőröndömet nézik meg: tele ruhával és tiltott könyvekkel. No, gondolom, ez érdekes lesz: a román vámos kezében a Montreálban megjelenő Nyugati Magyarság, rajta az Erdélyből kiutasított költő, Szőts Géza szakállas képével. Ránéz és visszateszi a téli ruhák halmaza közé. Az útlevelemet azonban elviszik. Egy órás csend az egész vagonban. Kutyás határőrök rohannak végig a vonaton. Géppisztolyos fiatalemberek bontják ki az üléseket. Útitársaim unottan nézik mindezeket, tudják, hogy mindezek elengedhetetlen kellékei a határátkelésnek. Másfél óra múlva azonban közlik, hogy miattam áll a vonat. 54
