Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Nyugat-Európa

illető ország egyházi tradiciói szerint. A skandináv országokban kézenfekvő az evangélikus, Hollandiában pedig a református háttér. A református—evangélikus együttműködésnek köszönhető, hogy Nyugat-Európában egységes magyar protestáns együttműködés van ma, ha messze is vagyunk attól, hogy az minden magyar protestánst elérne. Központokként megemlítendők London, Manchester, Stockholm, Malmö, Oslo, München, Frankfurt, Köln, Stuttgart, Zürich, Basel, Bern, Genf, Bécs, Linz, Párizs és Utrecht. A felsorolás nem teljes, de érzékelteti a munka kiterjedettségét, sokrétegűségét. A legtöbb helyen (de nem mindenütt), az illető ország protestáns egyházai támogatják a magyar egyházi munkát. Legfontosabb azonban a hívek személyes kezdeményezése, hozzájárulása.

1987. szeptember 22 és 24 között evangélikus—református lelkészi konferencia volt, a Stuttgarthoz közeli Maulbronnban, ahol a jelenlevők felmérték a munka jelenlegi helyzetét és megvizsgálták jövendő feladataikat.

Ezzel egyidőben a Nyugat-európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat is megtartotta évi gyűlését. A szolgálat új vezetőséget is választott. Lelkészi elnök: Varga Sándor (Anglia), világi elnök: Békássy Andor (Svédország), titkár: Kenessey Miklós (Hollandia).

Közli: Tóth Miklós (Hága)

AUSZTRIA

Az alábbi adatokat és idézeteket Soós Mihály református és Szépfalusi István evangélikus lelkipásztorok jelentéseiből állítottuk össze.

A második világháború után Ausztriába került magyar protestánsok között végzett pásztori munka szervezetének, az Ausztriai Magyar Református és Evangélikus Lelkigondozó Szolgálatnak az Egyházak Világtanácsa menekültügyi osztályával és a Svájci Evangélikus Segélyszervezettel (HEKS) való kapcsolata és az azok részéről több éven át folytatott támogatás az ötvenes évek elején megszűnt. Az Ausztriában maradt megritkult számú hívek és a kivándorlások révén alig néhányra csökkent lelkészek és lelkigondozók az osztrák országos egyház hatáskörébe kerültek. Az 1956-os események ezeket a számokat növelték, de a megmaradt lelkészek végeredményben osztrák alkalmazásban szolgáló lelkészek, illetve vallástanárok lettek és Soós Mihály és Végh Károly református lelkészek ilyen minőségben, csak ,,mellékállás”-ként végezhettek magyar szolgálatot. Az ausztriai evangélikusok pásztora, Szépfalusi István főállás-249