Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Amerikai Magyar Református Egyház
Ami az egyháztagság számát illeti: egyházunk tavaly sem lett népesebb, de — hála az Ürnak — kisebb se. Tavaly feltűnt egy-két új arc a gyülekezetben, de nemcsak nyertünk, hanem vesztettünk is testvéreket. Annyit mindenesetre elmondhatunk, hogy a lélekszám egyelőre egy helyben mozog, és ez is nagy dolog. Az igaz, hogy kevesen vagyunk, de valljuk: nem a sokaság, hanem a lélek számit. Szervezeti életünkről egy-két szót. Gyakorlatilag csak két szervezet működik egyházunkban: a Presbitérium és a Nőegylet. Volt egy ún. Ifjúsági Kör, de tiszavirágéletűnek bizonyult. A gyülekezetben nincsenek ifjak, gyermekek, ami a gyülekezet lassú, de biztos elöregedését, lemorzsolódását hozza maga után. A presbitérium — a nyári hónapok kivételével — minden hónap második vasárnapján gyűlt össze ülésezni. A gyűlések a békesség és kölcsönös véleménytisztelet jegyében zajlottak le. Másik szervezetünk, a Nőegylet, mely hosszú évek során a gyülekezet fő erőssége, tartóoszlopa volt, tavaly is az egyházépítő munkák (főleg rendezvények) oroszlánrészét vállalta magára. Áldja meg a mennyei Atya buzgóságukat, hűségüket. A rendezvények a szokásosak, ugyanazok, mint az előző években, szinte rutinszerűen zajlanak le. Badarság lenne a rendezvények fontosságát tagadni, hiszen egy, magát „önerőből” fenntartó egyház esetében mint a miénk, ezek a rendezvények (kolbász-hurka vásár, ebédek, bazár stb.) pénzbevételei biztosítják egyházunk anyagi bázisát. De mindezeknek a kérdéseknek mégse szentelünk nagy teret, mert létjogosultságunk csak akkor van, ha a lelki életet, annak előrehaladását szolgálják. Ezt a szent célt kell szolgálnia az egyház gazdasági-pénzügyi életének a külső építőmunkának. Nagyobb renoválás, nagy költséggel járó templomszépítési munkálat tavaly nem volt. Persze, ez korántsemjelenti azt, hogy ezen a téren ne lett volna eredményes az elmúlt esztendő. A Nőegylet ajándékként a templompadokra védőhuzat került. Két ventillátort szereltünk fel a templomban. E beszámoló megírása után (de még újesztendő előtt) megtörténik, többek között, a „basement” padlózatának felújítása, a víz bevezetése Kálvin Hallunk bárjában, a templom bejárat ajtaja küszöbének megjavítása. E külső építőmunkákban egyházunk tevékeny ,,handyman”-je, Farkas Ferencz presbiter vette és veszi ki különösen részét. Példaadása buzdítsa a többieket is, hogy betöltsék az Ige szavait: „Buzgólkodjatok az Ürnak dolgában mindenkor, tudván azt, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.” Beszámolónk végére érkeztünk. Mit mondhatunk befejezésül? A mennyei Atya 1987-ben megsegítette windsori kicsiny nyáját. A múlt év legnagyobb eredménye az, hogy a gyülekezet 201
