Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Amerikai Magyar Református Egyház

Bibliaóráinkat — a nyári hónapok kivételével — minden hét szerdáján megtartottuk. Ezeken — sajnos — csak asszonytestvéreink vesznek részt, akik ezalkalommal csigatésztát is készítenek eladásra. A létszám 10—15 között váltakozik. Igen áldásos dolog, hogy gyülekezetünkben van egy ilyen Bibliát tanulmányozó, imádkozó kis közösség. De ezen a téren bizony van pótolni való. Ha már a férfi testvéreket sehogy se lehet rávenni a Bibliaórák látogatására, akkor legalább az asszonyok száma kellene, hogy növekedjék, hogy az Ige közös tanulmányozásán keresztül épüljenek egymás hite által.

Ami az úri szent vacsorával való élést illeti, a helyzet hasonló a tavalyelőttihez. Nagy ünnepeken viszonylag sokan élnek az úri szent vacsora ajándékával. Ilyenkor felbukkanak ,,az ismeretlenség homályából” azok a bizonyos ünnepi keresztyének is, a többi ünnepeken csak az a „maroknyi hűséges” járul a szent asztalhoz. Ez, úgy hiszem, általános jelenség az ÍJjvilág többi magyar református egyházában. Mivel úgy tűnik, hogy ezen a helyzeten ember, lelkipásztor, egyházi törvény változtatni nem tud, csak a kegyelmes Isten, Öt kérjük buzgó imáinkban: hasson oda Szentlelke erejével, hogy a hívek vegyék nagyon komolyan az úrvacsorával való élést, hiszen abban a legdrágább isteni üzenet hangzik el: „Megbocsátattak a te bűneid.”

Mielőtt beszámolónk gyakorlati egyházi életre vonatkozó részére rátérnénk, tegyünk említést az adakozásról, valamint statisztikai adatainkról. Az adakozás, hitéletünk egyik fontos mércéje, a múlt évben is dicséretes volt. Istennek hálát adva közölhetjük, hogy a hívek áldozatkészsége folytonos emelkedésben van, úgyhogy kiadásainkat mindenféle külső segítség nélkül tudjuk fedezni. Sőt mi több: kicsiny gyülekezetünk szerény anyagi lehetőségei ellenére, bizonyos jótéti akciókban is kivette tavaly a részét: pénzadományokkal támogatta a helybeli Children Rehabilitation Centert, a Goodfellow-t, a Cancer Society-t, valamint — megismételve a tavalyelőtti akciót — ruhacsomag küldésével sietett az argentínai szegény magyarok segítségére. A fenntemlített kérdések terén az Ige tanításához kell tartsa magát a gyülekezet: amire eljutottunk, abban maradjunk meg s ne essünk alább.

A statisztikai adatok: tavaly négy egyháztagunk koporsója fölött hangzott el a vigasztalás és örökélet Igéje. Sajnos, ezzel szemben egy esketésünk volt csupán és keresztelés egy se. Viszont, ha Isten is akarja és élünk — jövőre (1988-ban) két ifjú fog bizonyságot tenni hitéről Isten és a gyülekezet színe előtt, a Hotz testvérpár: Debbie és David. Konfirmációs oktatásuk októberben kezdődött.

200