Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)

Bay Zoltán: A Kántus köszöntése

1987 93 és a Kántust fenntartják, sőt fejlesztik. Én, mint a Kollégium volt diákja, tudom, hogy a Kollégium 450 éve áll fenn és mű­ködik megszakítás nélkül, mint a magyar művelődés egyik fenn­tartó oszlopa. A magyar irodalomnak olyan csillagai, mint Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János indultak el onnan. Ott működött az első magyar polihisztor, Maróthy György, aki magyar matematikai tankönyvet írt, de zeneelmé­lettel is foglalkozott és aki több mint 250 évvel ezelőtt megala­pította a Kántust. Az én időmben a Kántus élén szeretett énektanárunk, Mácsai Sándor állott, aki nekem azért is emlékezetes, mert kisdiák ko­romban szopránt énekeltem a Kántusnak általa vezetett vegyes karában. Amikor 15 éves koromban a szép szopránból csapni­való bariton lett, a tanár úr a vegyes karból a gimnázium zene­karába vitt át cselló játékosnak, amire ő maga tanított. Mácsai tanár úr és a Kántus elengedhetetlen járuléka volt Debrecen életének. Ott volt az egyházi és városi ünnepségeken és a tehetősebb polgárok “cívisek” temetési szertartásain. Talán innen származik az a mondás, hogy valakiből lesz-e énekes halott. Mikor Mácsai tanár úr meghalt, el nem tudtuk képzelni, mi lesz az ő temetésén. Nem lesz Kántus? De a zsúfolásig megtelt nagytemplomban megszólalt a Kántus. Nagy tanulság: “Az élet megy tovább!” Hogy az élet mennyire ment tovább, annak ma voltunk ta­núi. A Kántus mostani vezetője Berkest Sándor itt ül közöttünk. Mácsai utódainak ez az utódja olyan fokra fejlesztette fel a Kántust, amin elbámultunk. Az én időmben a Kántus főképpen egyházi énekekkel a kálvinista módra puritán négyszólamúsá­­got követte. Ma pedig mit hallottunk? A modern idők változá­sainak megfelelően kiművelt, kitűnő technikai felkészültségű énekkart! Ez a Kántus karnagyának nagy zenei műveltségét és fáradhatatlan, lelkes kiképző munkáját dicséri. Sajnáljuk, hogy nem lehet itt most közöttünk a Kántus orgonistája, Alföldi-Boruss Csilla. Kérjük a Kántus tagjait, tolmácsolják felé köszönetünket és szívből jövő elismerésünket délutáni szerepléséért, főképpen pedig Liszt “Bach”-jának mé­lyen átérzett interpretálásáért. Amikor a Kántus teljesítményeiért hálánkat fejezzük ki, meg kell emlékeznünk arról az intézményről, mely a Kántus­­nak családi otthont ad: a Debreceni Kollégiumról. A Kollégi­umnak kell fennállnia ahhoz, hogy a Kántus létezhessék. Tud­juk, a mai időkben ez nem könnyű feladat. De hogy a Kollé­gium nemcsak megmarad, hanem még haladó teljesítmények­

Next

/
Thumbnails
Contents