Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Medgyesy László: Munkamezőnk: a magyar református ökumené
72 BETHLEN NAPTÁR akit nagyobb munkamezőbe küld és készít fel az Isten. Ez az Ő szuverén tervétől függ. Legtöbbünk örül annak, ha egy vagy két évgyűrűben megélheti a krisztusi példát, de a hitbeli növekedés megnyithatja a nagyobb évgyűrűkben való szolgálat lehetőségét. A specializált munkamező (vagy munkamezők) nem lehet kifogás a többitől való elzárkózásra. Számunkra az ökumené fájának egyik évgyűrűje a magyar nép felé való szolgálatunk, amit mi a Református Egyházon belül végzünk. Ez az a nemzet, ahol születtünk, ahol indító érzéseinket, céljainkat az életre megkaptuk. Ezt a tényt sem szégyellni, sem eltúlozni nem szabad. Az ökumené gyűrűinek egyforma fontossága a református magyar embert megóvja a sovinizmus szélsőségétől, de ugyanakkor kötelezi is: számára ennek a népnek a sorsa, jövője és erényei a Szentírás és Krisztus példája alapján életének predestinált részei. Református hitünk ökumenikus megértése és gyakorlása elvezet kikerülhetetlenül a biblikus-keresztyén hazaszeretethez. Történelmileg elfogadott feladat volt Egyházunkban, hogy a magyar népet is szolgáljuk. Ezt a szolgálatot a reformáció óta legtöbbször hűségesen végeztük, mert egyházunk a magyar népből jött, amelynek történelmében Isten kijelentését láttuk. Ez a tulajdonság nem kizárólagosan jellemző a Magyar Református Egyházra. A Magyarország körüli népek (pl: az orosz, román, szerb, bulgár, ukrán ortodox) egyházai mind népeik fennmaradásáért küzdöttek és küzdenek, közülük nem egy az illető ország nemzeti érzésének megtestesítőjévé és őrévé vált. Ezt ma több marxista kormány is elismeri, sőt megengedi és kihasználja. A Református Egyház terjedését a XVI. században azzal is magyarázhatjuk, hogy a reformált hit egy új biblikus történelmi magyarázatot hozott és kiutat mutatott a reformáció korabeli mostoha, szinte elviselhetetlen tragikus nemzeti körülményekből. Ez a történelmi magyarázat azt hangoztatta, hogy a nehéz idők nem véglegesek, csak Isten ítélő és javító megpróbáltatásai, és az akkori élet immanens bajaira transcendens megoldást hirdetett. A külső idegen elnyomás ellenpólusaként belső lelki szabadságot ajánlott, a közélet romlottsága ellen az egyéni tisztaságot mutatta fel. A reformáció leleplezte a nemzet bűneit, de ugyanakkor gyógyító orvosságot is hozott. * * * Ma, a huszadik század utolsó negyedében, a magyar népnek ismét nagy szüksége van lelki orvosságra és új történelmi magyarázatra. Ebben az évszázadban is népünknek nagyon kevés “sikerélménye” volt. Elvesztett háborúk, többszöri terű-
