Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Medgyesy László: Munkamezőnk: a magyar református ökumené
70 BETHLEN NAPTÁR Bárhogyan is közelítjük meg az ökumené biblikus vagy újabb meghatározását, annak mindenképpen központi helyet kell kapnia Krisztus egyházainak és követőinek életében. Az Új Testámentum ökumenéjében Jézus a középpont, ahol a lakott föld, az emberiség teljessége, szolgálatunk színtere, felelősségünk célja és végső kiértékeltetésünk kritériuma. Az ökumené ezért elválaszthatatlan gyakorlati része életünknek, abban élünk és ahhoz tartozunk. A nagy ökumenikus világ arénájába a Teremtő Isten Jézus Krisztust küldte annak gyógyítására, és újjáépítésére, amely munkába O minden követőjét, így minket is hív. Erre a krisztusi hívásra csak egy válasz lehetséges, az engedelmesség. Az ökumené ilyen nagy látókörű megfogalmazása azonban sokunk számára elhordozhatatlan szolgálati mezőnek tűnhet. Az egyén elveszhet, összeroppanhat az őt látszólag sokszorosan meghaladó feladatok terhei alatt. Ki tudhat hatásosan a nagyvilág ökumenikus dimenzióiban gondolkodni és szolgálni? Csak kevesek képesek erre! A teljes Szentírást vizsgálva azt láthatjuk, hogy a Biblia lebontja, gyakorlatilag megfogható kisebb feladatokra, munkamezőkre osztja a nagy ökumenikus szolgálati felhívást. Az ökumenikus munkamező így hasonlít a fához, amelynek évgyűrűi szűkülnek vagy tágulnak attól függően, hogy a középpont felé vagy a középponttól indulunk el. Az ökumené fájának Jézus Krisztus a magva, a közepe. O legyen szolgálatunkban a legfontosabb, az az Istenkép, amit O mutatott meg önmagában. Részünkre O a legkisebb évgyűrű, a legnagyobb pedig a világ szolgálata. A középponttól kiindulva az egyre bővülő évgyűrűk olyan feladatköröket jelenthetnek, amelyekben mi a mindennapi élet egyszerű munkásai is hatásosan részt vehetünk. Az ökumené ilyen magyarázata hasonlítható a régi földműves gazda birtokához. Legkisebb munkamezeje a háztáji gazdaság volt, távolabb voltak a búza-, árpa-, kukorica-mezők, majd tovább a legelő és a kaszáló, legtávolabb esett a hegyek között az erdőgazdaság. Minderre szüksége volt a jó gazdának, minden mezőn dolgozott, mindet megművelte. Jézus Krisztus önmaga földi szolgálatát növekvő munkamezők vagy szélesedő évgyűrűkben látta és gyakorolta. Legelső csodatétele a kánai menyegzőben családja kérésére, családja felé való engedelmességben történt (János 2:1-11). Ennek alapján a család ma is a legkisebb szolgálati mező, évgyűrű. Az ökumené itt kezdődik! A tékozló fiú családján belüli megbékélés kérdése a modern családgondozás égető problémája maradt. Ez után jön a következő évgyűrű, szolgálati mező, a másik em-
