Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Amerikai Magyar Református Egyház
244 BETHLEN NAPTAR padjaiban, ők tartják fenn elsősorban anyagilag is az egyházat. Egyszóval: rájuk lehet számítani. S mégegyszer ismételjük: ez a maroknyi ember még mindig fenn tudja tartani az eklézsiát, az igen nagy csodája Istennek. Adjunk hálát érte! Hogy ez meddig tart majd? Nem tudjuk, hiszen jövőnk a mennyei Atya kezében van, abba mi, emberek, nem láthatunk bele. Mást nem tehetünk, mint végezzük a ránk bízott munkát, az Ö szent nevének szolgálatát s bízunk Szent Fia ígéretében: “Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.” (Lk. 12:32.) Most pergessük le a múlt év fontosabb eseményeinek filmjét. Két kiemelkedő esemény volt egyházközségünk múlt évi életében: a konfirmáció és az egyházmegyei értekezlet. Az előbbi, egy nagy létszámú, fiatal utánpótlással rendelkező gyülekezet életében nem különösképpen fontos, szinte rutinszerű esemény. Nem így nálunk! Utoljára 1981-ben volt konfirmáció, s bizony a lelkipásztori szolgálat elsősorban temetésekben merül ki. 4 ifjú tett bizonyságot Isten és a gyülekezet színe előtt Krisztusba vetett hitéről. (A képen sorrendben: Zolnay Andrea, Nagy Brigitta, Berencsy Margit, Zolnay Norbert.) Bízunk a mennyei Atyában, hogy ezek az — immár hitben nagykorú — ifjak, nem vesznek el egyházunk és a magyarság számára, hanem gyarapítják ritkuló sorainkat. Másik fontos esemény — mint mondtuk — az egyházmegyei értekezlet volt. Igazán megtiszteltetés volt számunkra, hogy vendéglátók lehettünk. A gyűlésen szép számmal vettek részt lelkipásztorok, világi egyházi munkások. A jelenlevő lelkipásztorok közül különösen nt. Demeter Andor phoenixi (AZ) lelkipásztor előadása volt élményt nyújtó, lebilincselő. A presbiterek, az őrállók hivatásáról, feladatairól beszélt, igazi pásztori szíwel-felelősséggel. Ez a két esemény volt a legfontosabb egyházunk életében. A többiek: részvételünk a Carrousell-en (a kanadai nemzetiségek fesztiválján), ebédeink, az egyház anyagi javát szolgáló akcióink (kolbász- és hurkavásár, csigatésztakészítés, bazár stb.) már megszokottak. Persze, az egyháztagság elöregedésével számítanunk kell. E miatt egyre csökken azok száma, akik ki tudják venni részüket ezekből a sokszor fizikai erőt igénylő, fáradságos aktivitásokból. Mindezeknél azonban összehasonlíthatatlanul fontosabb a lelki élet. Ennek fokmérői: istentiszteleteink, bibliaóráink látogatottsága s az anyagi teherhordozásban való egyenlő részvétel. Isten iránti hálával közölhetjük, hogy ezekre az alkalmakra (főleg az istentiszteletekre)
