Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Amerikai Magyar Református Egyház
1987 243 Atya. Egy ilyen — Naptárnak küldött — jelentésben, illetve annak összeállításában két probléma adódik: Nem lehet egyetlen egyházközségnek (még a mienkhez hasonló kicsinynek sem) az életét, évi munkáját hűségesen, mindent átfogón bemutatni. Aztán fennáll az a veszély is, amelyet egyházmegyénk esperese, nt. Tamás Dénes így fogalmazott meg az EME május 17-i gyűlésén, amelynek mi voltunk a vendéglátói: a lelkipásztorok “gyönyörűen hangzó jelentések”-et küldenek be évről évre a Naptárnak s negyedévenként hivatalos egyházi lapunknak. Minden OK. Minden jól megy! Bizony, mi lelkipásztorok is úgy teszünk sokszor, mint az a bizonyos strucc, amelyik a veszély elől úgy menekül, hogy bedugja fejét a homokba. Nem vesszük észre, nem akarjuk észrevenni, elbagatellizáljuk a veszélyt, azt, hogy fogyunk, sorvadunk! Gyermekeinket, a második nemzedék tagjait már nem sokat érdekli szülei-nagyszülei nyelve-vallása. Ök már teljes mértékben beilleszkednek az angol nyelvű társadalomba, s ha egyáltalán van bennük valamelyes érdeklődés a vallási-hitbeli dolgok iránt, akkor angol nyelvű egyházak felé orientálódnak. Egyháztestünk új püspöke, dr. Harsányi András, a gyülekezeteknek küldött körlevelében többek között ezt írja: “határozottan ellene vagyok a gyorsított asszimilációnak és angolosításnak!” Ez így igaz, mi is osztjuk véleményét. De sajnos, a “melting pot” mégis működik, s végzi az asszimiláció feltartóztathatatlan munkáját. Persze, sohasem szabad kihagyni számításainkból a mennyei Atyát, aki “a kövekből is tud fiakat teremteni”, aki megteheti — és sokszor meg is teszi — azt a csodát, hogy egy-egy magyar nyelvű református gyülekezet hosszú ideig fennmaradjon a szülőföldtől sok ezer km. távolságra, az idegen nyelvű tengerben. Valóban, az Ö csodája, az Ö kegyelmének köszönhető, hogy gyülekezetünk él és minden borúlátó jövendölés ellenére — élni akar! Több mint félévszázada áll fenn kicsiny gyülekezetünk. Lélekszáma tulajdonképpen soha nem haladta meg a 100-at. Jelenlegi taglétszámunk: 80 úrvacsorával élő tag. Ebből kb. a fele, 40-45 fő vesz részt tevőlegesen az egyházközség életében, jön el vasárnapról vasárnapra az Orral való találkozás áldott alkalmaira, a templomi istentiszteletekre, él az úri szent vacsora ajándékaival, látogatja bibliaóráinkat, folytat egyházépítő munkát. A többiek? Nos, azok — a Spurgeon által találóan “hébe-hóba keresztyének”-nek nevezettek —, akikkel csak nagy ünnepeinken vagy a Funeral Home-ban találkozunk. Végül is, gyakorlatilag ebből a 40-45 testvérből áll a windsori Független Magyar Református Egyház. Ök ülnek a templom
