Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Tőkés István: Én és ti (Erdélyi Szemmel és Füllel)
146 BETHLEN NAPTÁR géliumi önállóság (kényszernélküliség) tiszteletben tartásával. A kérdések sokasága merül föl a véghezvitelnél (mit tartalmazzon a szervezeti szabályzat, hol legyen a központ, milyen természetű legyen a központi szolgálat stb.), de egyelőre maga az ökumenikus nézőpont a lényeges: nem lehet többé közömbös a világszerte szétszórtságban élő magyar reformátusok elszigeteltsége és helyenkénti magára hagyatottsága. Az ökumenizmus gondolatmenetében különös figyelmet érdemel egyfelől a kilencven éves Amerikai Magyar Református Egyesület (Washington központtal a Kossuth-házban), s másfelől a Bethlen Otthon. Az Egyesülettel Bertalan Imre elnök-lelkipásztor hozott kapcsolatba. Ő hívott meg Ligonierba, ahol részt vehettem a kanadai és az USA-beli magyar református lelkipásztorok közös találkozóján. Kiárad lelkemből a hála mindazok iránt, akik ezt a közösségi alkalmat részleteiben is lehetővé és gyümölcsözővé tették. Itt is feltűnt a megbeszélések nyíltsága és szabadság-légköre. Senki se félt a másiktól. Hiányzott az a vezetőség, amely ránehezedhetett volna a tagokra a szavak visszafojtásával. Az elnöktől se kellett visszariadniuk a résztvevőknek. A protokolláris formaságok elmaradtak. Senki sem igyekezett azért beszélni, hogy bárkinek a szájíze szerint szóljon. Úgynevezett “közéleti” témák (állampolgári kötelességek, békeharc, külföldiekhez való viszonyulás szabályai, őszi betakarítás támogatása stb.) nem léteztek, s a “felettes” egyházi vagy más hatóságok utasításai és záró kiértékelései nem terhelték meg a tanácskozásokat. Az egyedüli kötöttséget az Úr Krisztus iránti engedelmesség jelentette. Csodálni lehet, hogy a szomszédos Kanadából úgy jelenhettek meg a lelkipásztorok, mintha ők is az USA-ban laknának; hasonlat szerint: mintha az erdélyiek egyik napról a másikra bármikor kötetlenül utazhatnának budapesti vagy debreceni egyházi gyűlésekre, viszont a magyarországiak Kolozsvárra vagy Kassára. Szintén figyelemre méltó, hogy a lelkészi találkozó előtt gyűléseztek a presbiterek, akik a program befejeztével együtt úrvacsoráztak a lelkipásztorokkal. Nagy ajándék ez az országos méretű kettős közösség és az összejövetel szabadsága. Nincs szükség egyházhatósági vagy állami engedélyre, s a határozathozatal és a véghezvitel szintén nem függ külső feltételektől. Az önállóság és függetlenség anyagi tekintetben is hiánytalan. Mind a bevételek, mind a kiadások viszonylatában korlátozás nélkül gazdálkodhatnak a testületek a költségvetési kereten belül, amelyet azonban ők határoznak meg.
