Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)

Nt. Tőkés István: Én és ti (Erdélyi Szemmel és Füllel)

1987 147 A hatvanöt éves Bethlen Otthon az amerikai magyar refor­­mátusság központi szeretetintézménye Ligonierban (Pennsyl­vania). Erdélyi szemmel nézve azért is fontos, mert emlékez­tet a történetileg meghonosodott és az idők viharában felszá­molódott kifejezésekre: felekezeti iskolák, református kollégi­umok, keresztyén ifjúsági egyesületek, leány-, asszony- és férfi szövetségek, bölcsődék, árvaházak, aggmenházak, vasárnapi iskolai, belmissziói, külmissziói szövetségek, diakonissza intézet, református kórház stb. A Bethlen Otthon “igazi keresztyén sze­retettel öleli az Egyesülethez a magyarság árváit és öregeit”, gondoskodik az ifjúsági munkák támogatásáról, a diáksegé­lyezésekről, levéltári dokumentumok megőrzéséről, betegek ápolásáról, rászoruló bel- és külföldiek támogatásáról és hason­ló diakóniákról. Ez a felsorolás azért fontos, mert ráirányítja mindenkinek a figyelmét arra, hogy mit jelent az egyházi szol­gálat azon a széles skálán, amely ösztönzést nyújthat a hasonló feladatokat még vagy már nem végzők számára — bárkik le­gyenek és bárhol éljenek. 6. Az egyház és az állam viszonya érintőleg már eddig is fog­lalkoztatott. Jellemzője a kölcsönös függetlenség vagy az álta­lános szóhasználat szerint szétválasztás. Az egyház és annak al­kalmazottjai nem részesülnek állami támogatásban, illetve fizetésben (kongruában). Olyannyira teljes a függetlenség, hogy nincs nehézsége akár egy új egyház alapításának se. Az pedig magától érthető, hogy új gyülekezetek (parókiák) hozhatók létre, új templomok és más egyházi épületek építhetők, hívő férfiakról utcák nevezhetők el (pl. a dr. Kalassay utca Ligonier­ban), hatósági előzetes engedély nélkül gyűlések tarthatók, levelek és tanulmányok küldhetők külföldre, könyvek (akár egyházi “szakácskönyvek” is) adhatók ki, a teológiai fakultá­sokra numerus clausus nélkül vehetők föl a jelentkezők, egy­háztársadalmi rendezvények szervezhetők, pénzek (valuták) pos­tázhatok vagy fogadhatók el stb. Bármelyik egyháztag olyan nyelven beszél a templomokban és az utcákon, amilyenen akar. Senkit sem zavar a magyar nyelv használata. A magyar zászlót (vagy akár a románt is) éppúgy őrizhetik vagy lobogtathatják, ahogyan annak színeit ráfesthetik az autókra vagy a ruhákra. A gyülekezetekben énekelhetik a himnuszt (a magyart, a ka­nadait vagy akár a székely himnuszt is) éppúgy, mint a “Hazádnak rendületlenül”-t és hasonló költeményeket. Sen­kinek a fülét és a szívét nem bántja a mások szabadsága. Ami

Next

/
Thumbnails
Contents