Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés - megmozdulás (A magyarországi Református Egyház harminc éve)
128 BETHLEN NAPTÁR olyan házasságetikát és olyan lelkigondozói gyakorlatot kifejleszteni, amely a 80-as évek valóságát is figyelembe veszi? — Gyermek- és ifjúsági munka. Ismeretes, hogy az iskolai vallásoktatás a Református Egyházban gyakorlatilag elvesztette jelentőségét. A gyermekistentiszteletek megtartása attól függ, hogy az egyes lelkészeknek van-e ehhez érzéke, ügyessége és idege. A konfirmált ifjak arányszáma ismeretlen. Az egyházkormányzat csodálkozva veszi észre: „Vannak jó példák, hogy lehet ifjúsági órákat szervezni, ifjúsági csendesnapokat tartani", (Kálvin Kalendárium 1985(!) 134. o.). A gyülekezetek ezt már régen észrevették. Jóformán abban a pillanatban, amikor az állami ellenőrzés annyira meglazult, hogy erre lehetőség nyílott, a gyülekezetek egész sora ifjúsági csoportokat, nyári táborokat, konferenciákat kezdett szervezni. Ez még a megdermedtség éveiben történt, anélkül, hogy az egyházkormányzat ezeket a kezdeményezéseket felkarolta volna. Közben nyilvánvalóvá vált, hogy az ifjúságnak a világ majd minden táján észrevehető válsága Magyarországon is jelentkezik. Most már az egyház vezetősége is támogatja a gyermek- és ifjúsági munkát. Kezd törődni — igaz, hogy egyelőre nagyon szerény keretek között — a lelkészeknek ebben a munkaágban való továbbképzésével és maga is szervez egyházkerületi ifjúsági konferenciákat. A Duna melléki jelentésben olvasható: „Évközben a gyülekezetekben és egyházmegyékben, nyáron Tahiban és Kölkeden korosztályok szerinti csoportokban jönnek össze a fiatalok" (Kálvin Kalendárium, 1986,95.0.). — Külföldi tanulmányutak. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi években több nyugati egyetemen rendszeresen töltenek el egy-egy tanulmányi évet magyar református teológusok. Mind az ösztöndíjat nyújtó nyugati egyházi segélyszervektől, mind az egyetemekről azt hallani, hogy ezek a kiküldött végzett teológusok, nők és férfiak, kiváló diákok és nagy szellemi nyereséggel térnek vissza magyarországi szolgálatukba. Sok minden hiányolható ebben a felsorolásban. Egy különösen erősen jelentkező hiányérzetet megnevezek. Nincsenek jelei annak, hogy az egyház megkísérelné egy második református középiskola újraszervezését. Az állammal 1948-ban kötött egyezmény alapján megmaradt 4 gimnáziumból az egyház 1952-ben 3-at elvesztett. Ennek pontos körülményeit csak a jövő történetírása fogja tudni tisztázni, de az 56 őszén kitudódott adatokból arra kell következtetni, hogy az iskolákat az akkori egyházkormányzat játszotta az állam kezébe. A Római Katolikus Egyháznak most is megvan 8 kitűnő középiskolája. Mind a Református Egyház, mind a mai magyar társadalom szellemi-erkölcsi
