Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés - megmozdulás (A magyarországi Református Egyház harminc éve)
1987 107 rosszindulattal sem lehet szóról szóra elhinni. Farkas József levele nagyon szép, őszintének és igaznak tűnik. Csak azt nem érti a jóhiszemű olvasó, hogy ha Farkas valóban őszintén belátta volna tévedéseit, akkor miért vállalt szerepet a megújulási mozgalom felszámolásában és miért fogadta el olyan hamar a forradalom leverése után az előléptetést éppen Pap László volt egyházkerületi főjegyzői tisztébe? Péter János október 31-i keltezéssel jól tévőén nyugodt hangon vallja meg hibáit, csakhogy nagyon ügyesen úgy intézi lemondó levele sorsát, hogy az csak nagy késéssel jusson el Budapestre.3 Még egy lemondó levelet említek, a Pap Lászlóét. Mert következetesen, az általános tisztújítás érdekében ő is lemondott az egyházkormányzatban viselt tisztségeiről. A többiekkel ellentétben minden magyarázkodás nélkül néhány mondatban közli lemondását és kifejezi készségét, hogy utódja megválasztásáig az „egyházkerület jó rendje érdekében a szolgálatok ellátását továbbra is elvállalja". 1956. november 13-án az Országos Intézőbizottság Ravasz László aláírásával körlevelet küld a református gyülekezetekhez és felhívja őket, hogy „szabályos presbitériumi határozattal" döntsék el, hogy csatlakoznak-e a megújulási mozgalomhoz.4 A válasz a magyarországi református egyház történetében egyedülálló volt: rövid időn belül a gyülekezetek óriási többsége, szám szerint több mint 900, presbitériumi határozattal írásban csatlakozott a mozgalomhoz. Országszerte egyházmegyei értekezletek és lelkészi gyűlések is jelentették támogatásukat. Ennek az egyöntetű akaratnyilvánításnak a tényét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Gondoljunk az időpontra. Már az is csoda, hogy a körlevél ezekben az időkben egyáltalán eljutott a címzettekhez! Számos gyülekezet csak többhetes késéssel kapta kézhez s mire az illetékes szervek összeülhettek, vége felé járt már az év. Még 1957 január második felében is érkeznek a megújulási mozgalmat támogató határozatok. Addigra már nyilvánvaló volt, hogy a forradalmat végleg elfojtották, már nem lehetett kétség afelől, hogy mi lesz az ország sorsa: a terror kifejlődőben, az új hatalom lassan megszilárdulóban volt. De országszerte összeülnek a presbitériumok, sok helyen az egyházmegyei gyűlések is, és az egyházi megújulási mozgalom mellé állnak. Három közös vonás található mindezekben a határozatokban. 1. Kifejezik teljes bizalmukat a megújulási mozgalom vezetőivel, személy szerint Ravasz László, Kardos János és Pap Lászlóval szemben s ugyanakkor határozott hangon vonják meg a bizalmat a hivatalos egyházkormányzattól. Idézek egyet a sok hasonló megfogalmazásból: „Ismételten kifejezzük, hogy az Egyház minden múltbeli evangéliumellenes és egyházi alkotmányunkkal ellentétes tevékenysége miatt, elsősorban a legfelsőbb őríállókat hibáztatjuk, akik maguk is súlyos
