Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés - megmozdulás (A magyarországi Református Egyház harminc éve)
104 BETHLEN NAPTÁR hűvösséggel ezzel a témával foglalkoznom. A vonzódás és a meghökkenés, a meleg együttérzés és az elrettenés, a reménység és a rezignáció között ingadozva tudtam csak átgondolni a Református Egyház utolsó harminc évét. A megújulási mozgalom Mint ahogy a Rákosi-korszak nem tudta megtörni a nemzet erejét és kiölni a népből az önrendelkezés iránti vágyat, úgy a Bereczky—Péter János-féle egyházi vezetőség sem tudta elfojtani az Evangéliumból táplálkozó református szellemet és kipusztítani az egyházból azt az igényt, hogy ne az államhatalom függvényeként, hanem saját hitelvei alapján alakítsa életét. 1956 szabadabb légkörében egyre nyilvánvalóbbá lett az, ami ugyan addig is meghatározta a református egyház életét, de amit nem lehetett hangosan kimondani: az egyházkormányzattal szembeni teljes bizalmi válság. Kiderült, hogy a budapesti teológián fiatal lelkészek által „Hitvalló egyház 1956-ban Magyarországon" címen megfogalmazott nyilatkozat nem egyes csoportok különvéleményét tartalmazta csupán, hanem a közegyház akaratának és meggyőződésének adott kifejezést: „Hamisnak kell bélyegeznünk az egyházon belül minden diktatórikus klikk-uralmat. Mikor pedig jelenlegi egyházkormányzatunk a világban használatos megfélemlítő módszerekkel igyekszik döntéseit az egyházban érvényesíteni, valamint a gyülekezetek nyílt ellenállása ellenére, minden reformátori örökséget megcsúfolva, egyeseket hatalmi úton erőszakolnak rá a gyülekezetekre, másokat pedig, mivel az egyházkormányzat által hirdetett irányvonalat nem helyeslik, vagy azt kritikával illetik, erőszakkal és koholt vádak alapján eltávolítanak, áthelyeznek, állásuktól megfosztanak, mindezzel csak azt bizonyítják naponként, hogy a hamis utat választották. Döntéseikkel szemben ellenvéleménynek nincs helye, s ha valaki mégis megkockáztatná, szektásnak, rendbontónak, sőt államellenes egyénnek tüntetik föl."1 Gombos Gyula, aki részletesen ismerteti a szöveget, így fogalmazza meg jelentőségét: „Mert ez a deklaráció azt bizonyítja, hogy a magyar kálvinizmus valóban magára talált a huszadik század második felében, felismerte küldetését s az adott történelmi körülmények között mindent elkövetett, hogy annak eleget is tegyen." (Szűk esztendők, Washington 1960,109. o.) A nyár és az ősz folyamán a különböző egyházi gyűléseken és lelkészértekezleteken elhangzó kritika mind élesebb lett és lassan ki
