Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)

Kálmán Szabolcs: Kígyó okosan, galamb szelíden

1986

87

2. A püspöki irányítás hangsúlyozása

Az egyik lelkész Pál apostollal ellentétben kijelentette, hogy aki ma püspökséget kíván, az nem jó dolgot kíván. Vonatkozik ez minden egyházvezetői állásra. Az állam az egyház vezetőin keresztül igyekszik kézben tartani az egyházakat. Előbb-utóbb olyan követelményeknek kell eleget tenni, amelyek nehezen egyeztethetők össze a jó lelkiismerettel és az evangélium szellemével.

A történelem iróniájaként Magyarországon szinte adva volt a lehetőség a református egyház felülről való “megszállásának”. Ideálisan a református egyház zsinat-presbiteri elveken alapuló közösség lenne, amely alulról, a helyi egyházakra támaszkodva irányít. A felsőbb vezetőség többnyire csak egyeztet, javasol és végrehajt a nagy közösség demokratikusan hozott döntései szerint.

Ilyen ideális református egyház nálunk talán sohasem volt. A társadalmi egyenlőtlenségek a múlt rendszerekben is befolyásolták a helyi presbitériumok döntéseit: a földesúr vagy a nagygazda szavazata rendszerint nem volt egyenlő az egyszerűbb ember véleményével. Kevés helyi gyülekezetnek volt igazi teljhatalmú önkormányzata. Nálunk, már a múltban is, az irányítás központosított volt, nagyrészt felülről jött, a gyülekezettel legfeljebb jóváhagyatták a már meghozott döntéseket.

A mai otthoni rendszerben a püspöki vezetés már szinte beteges személyi kultusszá hatalmasodott, oly mértékben, hogy talán a püspökök maguk se tudnák már megállítani ezt. Már az öltözködésük is megkülönböztetett a többiekétől, a magas mellény és a papi gallér viselésével. A lelkészek közül sokat, még az idősebbeket is tegezik a püspökök, de ez fordítva a nyilvánosság előtt elképzelhetetlen. Az egyházi sajtó tele van a püspökök képeivel, beszédeikkel, felszólalásaikkal. Mindenütt, ahol megjelennek az egyházi elöljárók, dagályos üdvözlő beszédekben köszöntik őket, a püspökök kijelentéseit mint bizonyítékokat idézik, mindenütt ők az elsők, az elölülők, a megkülönböztetettek. Igaz ez még akkor is, ha a püspök történetesen egyénileg értékes, jól képzett, jóindulatú személy.

Több lelkész panaszkodott az elhelyezések, “megválasztások” és a nyugdíjaztatások püspöki önkényessége ellen. A püspök vagy a püspöki hivatal dönt, hogy ki hova megy vagy hol mond le az állásáról. A gyülekezetek szabad lelkészválasztási jogát csak ritkán veszik figyelembe.

Mint vendég, résztvettem Debrecenben a Doktorok Kollégiumának ülésein. Sok biztató gondolat is megfogalmazódott