Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Kálmán Szabolcs: Kígyó okosan, galamb szelíden
86 BETHLEN NAPTÁR gyakorlatilag azt jelenti, hogy e két intézmény nem törődik egymással. Néhány adóügyi, vagy tűzbiztonsági rendeletén kívül nincs köztük hivatalos kapcsolat. Elképzelhetetlen Amerikában, hogy az állam beleszóljon a lelkészválasztásba, az igehirdetések témájába, az ifjúság közt végzendő munkába vagy a lelkészképző intézmények felvételi rendszerébe. Ezzel szemben az európai és a magyar hagyomány már a kommunizmust megelőző időkben más képet mutat. Magyarországon az apostoli királyság eszméje uralkodott, amely az államfőnek beleszólási jogot adott az egyházi vezetők kinevezésébe. Az 1800-as napóleoni kódexek alapján is az állam az egyházakkal összefonódott. így a marxista rendszerek által felállított állami egyházügyi hivatalok jogilag nem valami merőben újat kezdeményeztek, hanem a régi módszert sajátították ki, és töltötték meg nagyrészt új tartalommal. Az apostoli királyok legtöbbje Istenben hívő ember volt, az egyház érdekét is védték, míg az új “apostoli királynak” — a kommunista pártnak, nyilvánvaló célja az Istenben való hitnek és az egyházaknak a felszámolása. A kölcsönös egymásrahatás helyett most csak az állam hat az egyházakra, teljes ellenőrzése alatt tartva azokat. Az Állami Egyházügyi Hivatal beleszólhat mindenbe: lelkészválasztásokba, teológiai tanárok kinevezésébe, teológusok felvételébe, helyi gyülekezetek programjaiba, a lelkészi fizetésekbe, nyugdíjaztatásokba; egyszóval mindenbe. A debreceni Doktorok Kollégiuma záró ülésén az elnöklő püspök büszkén jelentette, hogy az állammal való tárgyalások eredményeképpen a konfirmációs előkészületek ideje megkétszereződött, az egyházak nyári ifjúsági táborokat tarthatnak, a katolikusokkal történt állami megegyezés — a templomokban folyó hitoktatásról — a reformátusokra is vonatkozik. Az otthon élő emberek szemével nézve lehet, hogy ezek örvendetes eredmények. De a Nyugaton élő ember megdöbben, hogy a vallásszabadság korában hogyan lehet az ilyesmi egyáltalán téma. Miért kell az állammal megtárgyalni azt, hogy mikor, hol és mennyi ideig lehetnek konfirmációs előkészületek, ifjúsági táborok, vagy hasonlók? A példákkal itt megállók, hisz e tanulmány további része is az állam és az egyház viszonyát tükrözi. Megdöbbentő, hogy sok embert már nem is zavar az Állami Egyházügyi Hivatal létezése és a tőle való függés; már nem is érzik, hogy ez a vallásszabadság súlyos csorbítását jelenti.
