Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Bakó Elemér: A Debreceni Református Kollégium és intézményei
1986 73 a Debreceni Kollégium “rézmetsző diákjai” sikeres térképkészítőkké fejlődtek. De ami a magyar szellem általános szolgálatát illeti, még nagyobb jelentősége lett a nyugati országokat megjárt Maróthy György (1715-1744) professzornak azzal, hogy megszervezte a Kollégium négyszólamú énekkarát, a Kántust, amely véget vetett a korábbi korszakok zene- és általában művészet- és táncellenes irányának, és hamarosan az egyházi szertartások elmaradhatatlan részeivé tette a zenét és éneket, még keresztelők, lakodalmak, temetések alkalmain is. Hamarosan a világi dalok is részeivé lettek a Kántus repertoárjának, és ezzel utat nyitottak annak a lírának, amely a Kollégium egyik legnagyobb diákjának és tanárának, Csokonai Vitéz Mihálynak (1773-1805) a költészetében európai színvonalat ért el, a későbbi magyar irodalom nagyjaira, például Arany Jánosra és Petőfi Sándorra pedig döntő hatással volt. A Kántus a mai napig élő és lüktető intézménye a Kollégiumnak; igaz ugyan, hogy a református egyházi tanintézetek összevonása miatt ma már vegyeskar, de száznál több taggal. Az együttes külföldi (Németországban, Hollandiában, Angliában) tett utain nagy sikerrel szerepelt és első díjat is nyert. Programjaiban fenntartja azt a már évtizedek óta meghatározott irányvonalat, hogy századunk nagy magyar énekhagyományát, a Bartók-Kodály-féle gyűjtésekből és alkotásokból kibontakozott magyar kórus-irodalom remekeit ismerteti meg a magyar és külföldi hangversenyek hallgatóságával. Nem fejezhetjük be ezt a rövid áttekintést a nélkül, hogy meg ne említsük a Debreceni Kollégium egy ma ugyan nem működő, de a két világháború közt nagy eredményeket termő intézményét, a Debreceni Református Tanárképző Intézetet. Ez a remek, eredeti intézmény évenként 25-26 teljes ösztöndíjat (bentlakást, ellátást, külföldi ösztöndíjakat, disszertáció-segélyt stb.) biztosított olyan, az egész ország magyar református középiskoláiban végzett diákoknak, akik később református középiskolákban óhajtottak tanárokként működni. Számos kiváló tudós, író, költő és szerkesztő került ki az itt végzett bölcsészhallgatókból, azon kívül, hogy a magyar református egyház középiskoláinak a tanári kara magasabb színvonalúvá fejlődött a korábbinál. Ugyancsak a két világháború közt érte el a Kollégium és a debreceni református magyarság azt, hogy a Kollégium főiskolai tanszékeiből egyetemi szintre fejlesztett teológiai, jogi és bölcsészeti karok mellé egy orvostudományi kar is szerveződött,
