Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Bakó Elemér: A Debreceni Református Kollégium és intézményei
72 BETHLEN NAPTÁR I. Rákóczi György (1593-1648) és II. Rákóczi György (1621-1660) fejedelmek alatt is, noha ez utóbbiak figyelme inkább fordult az Erdéllyel kapcsolatos problémák, és az erdélyi iskolák vagy például a Rákócziak esetében a Sárospataki Kollégium felé, mint Debrecen irányába. Thököly Imre (1657-1705), majd II. Rákóczi Ferenc (1676- 1735) csupa harccal teli fejedelemségének éveiben a kollégiumi diákság jelentős számban fogott fegyvert a nemzeti ügy védelmében. A visszahatás nem is maradt el, mert amikor a Habsburg-hatalom kibontakozása útjában már nem állott ott sem Erdély magyar fejedelemsége (amely végképpen megszűnt az 1711-ben megkötött szatmári béke után, emigrációba kényszerítvén Rákóczi fejedelmet és a szabadságharc vezérkarának a többségét), sem pedig a török hatalom, amelyet a XVIII. század császári csapatainak a győzelmes hadjáratai véglegesen kiszorítottak a magyar területről, III. Károly (1685-1740) és leánya, Mária Terézia (1740-1780) uralkodása alatt a magyar protestáns egyházak és intézményeik szívós és hideg összezsugorítása, templomaik elvétele (és újabb templomok, iskolák stb. építésének a megtiltása), a külföldi protestáns egyetemekkel, egyházakkal való kapcsolataik szétszakítása, és általában a protestáns lelkiélet, istentisztelet, nyomtatás stb. lehetetlenné tétele lett a hivatalos politika programjává. Mindennek a betetőzéséül elkezdődött az erőszakos németesítés, nemcsak a török háborúk alatt elpusztult területekre behozott német (esetleg tót, rác, román stb.) lakosság többségi súlyára való hivatkozással, hanem a tanrendnek, tankönyveknek és nyomtatott hivatalos anyagnak németül való kiadása útján. Ez volt az az idő, amikor a kálvinista főiskolák, köztük Debrecen Kollégiuma is, a latin nyelvű oktatáshoz való ragaszkodással igyekeztek védekezni a “német módi” ellen, az inkább magyar, mint római “tóga” viseletével a német ruha viselése ellen stb. De ugyanekkor a kollégiumi diákság körében elkezdődik egy fajta “földalatti” irodalom (magyar nyelven és többnyira kéziratos formában), amely később erős forrása lesz a XIX. század függetlenségi, majd “negyvennyolcas” szellemének. Ebben a légkörben döntő fontossága volt több nagy kollégiumi professzor munkásságának, akik nemcsak a kezdődő felvilágosodás előhírnökei voltak, hanem azáltal, hogy magyar nyelvű matematikai, mértani stb. kifejezéseket alkottak, előfutáraivá váltak a nyelvújításnak is, és lehetővé tették a diákság szellemi fejlődését ezeken a területeken olyannyira, hogy
